Nem igaz az univerzumot teremtő Isten. Ha Istent létezését szeretnénk megismerni akkor helyesebb lenne saját bolygónkra figyelni, annak élővé válására és az élet keletkezése után, annak csodálatos fejlettebbé válására. A Teremtő nem valamiféle személyes lény, hanem a Földünkben keletkezett energia.

Válasz

Egyik elmélet se igaz. egyetlen szó igaz belőle a Bumm a hatalmas erejű robbanás. De az is inkább Tér-rianásnak nevezhető. amelyet nem felfúvódás nem hő vagy más nem létező energia okozott, hanem mivel nem voltak még atomok igy energia se volt, se magas hő-- tehát a létező legnagyobb hideggé válhatott a végtelen tér amelyet behintett Newton porszemcséinek különböző nagyságú és minőségű tömkelege. A Tér-rianásra viszont beindult a mozgás, felgyürödés, a porszemcséken feszültség keletkezett kialakultak az atomi részecskék és azok tömörültek és tömörülnek még talán ma is

Válasz

Érdekel ez a felfogás, bár aligha tudok azonosulni vele.
Számomra a személy fogalom eleve az öntudathoz és az értelmességhez kötődik, a "végtelenszer bölcsebb"-et is csak személyként tudom elképzelni. Milyen az a személy nélküli bölcsesség?
Az Isten valóban felülmúlja akármelyik emberi személységet, de ettől még személy marad, mint ahogy mi emberek is felülmúljuk az élőlényeket, de ettől még élőlények vagyunk. A személytelen isten ugyanolyan ellentmondás, mint az élettelen személy. Ami több, mint személyes, az nem lehet személytelen.

Ami pedig Isten megszólíthatóságát illeti, még mindig nem világos számomra, hogy mit képviselsz. Isten nem szólítható meg csak Jézus? Mindenesetre Jézus megszólította, mint önmagától kölönböző személyt, akit Atyának nevezett. Ők valóban mindenben egyek, kivéve a személyüket, legalábbis ezt hisszük mi keresztények, ez derül ki a Szentírásból.

Előzmény

Válasz

Tisztelt Szabó Péter

Talán nem olvastad eléggé figyelmesen, igen, azt jól értetted, hogy nem hiszek egy személyes Istenben, de írtam azt, hogy «Közelebb jutunk az igazsághoz, ha elfogadjuk, hogy Isten nem egy valaki, nem egy személy, hanem annál minden tekintetben végtelenszer több, nagyobb, erősebb, hatalmasabb, bölcsebb, stb.» De korlátolt elménkkel nem tudunk elképzelni egy ilyen hatalmas lényt aki nem egy valaki lenne. Had hangsúlyozzam még egyszer, Isten minden tekintetben végtelenül felülmúlja azt amit mi egy személynek egy valakinek nevezünk.

Nem állítottam azt, hogy Istent nem lehet megszólítani «Akit nem lehet megszólítani, aki nem érti, amit mondok, aki nem szeret, s nem szerethető,» Isten válhat nekünk személyessé, mint ahogy némely nagyjainknak személyessé vált, akkor Őt mi is tisztelni fogjuk, mint ahogy Názáreti Jézus, nem valahol a mennyekben, hanem saját magunkban, akkor tudni fogjuk, hogy «Az Atya és én egy vagyunk.»

Előzmény

Válasz

Tisztelt Schumeth Imre!
Vettem a fáradtságot és elolvastam ezt az elbeszélő költeményt, megjegyzem azonban, hogy a rövid írások inkább alkalmasak a internetes fórum beszélgetésekre.
Ha jól értem, nem hiszel a személyes Istenben, hanem a világot azonosítod az istenséggel. Ezt pánteizmusnak nevezi az eszmetörténelem, manapság főleg a New Age mozgalom irányzatai hangoztatnak ilyesmiket. Ez a vonal tőlem igen messze áll. Akit nem lehet megszólítani, aki nem érti, amit mondok, aki nem szeret, s nem szerethető, vagyis nem személy, az silányabb mint én, aki értelemmel bíró, szeretni akaró, és szeretetre vágyó személy vagyok. Igazából ez a világisten nem méltó arra, hogy Istennek nevezzem, én hiszem, hogy egy igazi Isten is létezik.
A halálról szóló fejtegetésedet azonban egyáltalán nem értem, most akkor milyen értelemben halunk meg?

Előzmény

Válasz

(folytatás)
Nekünk is egy ilyen színeváltozáson kell átmennünk, hogy egy nagyszerű, emberhez méltó módon elkerüljük a halált, az örök élet ugyanis nem a halál után egy bizonytalan jövőben, hanem a születéssel kezdődik. Nem válunk halhatatlanná, de továbbá nem kényszerülünk arra, hogy elszenvedjük a halált, mert egy nemesebb cél érdekében mindig vállalhatjuk azt. Ezzel nem csak elkerüljük a halált, hanem ugyanakkor bebizonyítottuk magunknak (kizárólag csak magunknak) Isten létét is.

Mi köze ennek a teremtéshez vagy a nagy bumm-hoz? Talán csak annyi, hogy nincs véletlen, se teremtés olyan módon mint ahogy a vallások ábrázolják. De Isten folyton tudatosan fejlődik mindenben, amit az ember csak befelé fordulva hosszú kutatás után képes belátni. A vezérlő alapelv jelen van mindenben és mindent vezérel. Az Ihlet ismertetőjele a nyilvánosságra törekvés, a bibliai „Legyen!” parancs, a lenni, az élni akarás a lényekben.

Válasz

(folytatás)
A próféták Isten iránt érdeklődtek, Isten dolgairól jutottak információhoz, de az ember csak nagyon ritkán kapja az információt saját nyelvén jól körülírt, meghatározott szavakban, mondatokban. A leggyakoribb egy halvány megérzés mint „annak úgy kell lenni”, ez kitárja a lehetőséget a saját értelmezésre. Akkor nagy a csábítás, az így megszerzett információt saját véleményekhez, meggyőződésekhez módosítani. Figyelem és tökéletes őszinteség nélkülözhetetlen, hogy tiszteletben tartsuk a bölcsesség isteni forrásának kiáradását. Tökéletes őszinteség hiányában – lehet nem mindig rossz szándékkal – létrejönnek oly kificamodott tanítások és gyakorlatok mint például némely felekezeteknél az önsanyargatás.

A tény, hogy az ember az Isten legelőbbre haladt fejleménye, valójában az Isten forrás kiáradása, az 'Isten ötlete önmagáról', egy nagyszerű lehetőséget nyújt, amit máig csak nagyon kevesen fedeztek fel. Ez lehetővé teszi azt, hogy az ember az okozatok világából az okok birodalmába lépjen át. Megismerhet egy magasabb rendű természeti törvényt, amely alkalomadtán minden más törvényt érvénytelenít, akkor végbevihet olyan dolgokat melyeket addig csodáknak minősített, akkor egy nagyszerű emberhez méltó módon elkerülheti a halált.

Ez a lehetőség természetesen nem esik az ember ölébe, nem úgy mint a serdülő kor, nem megy végbe rajtunk önműködően, saját tudatos hozzájárulásunkra van szűkség, anélkül a természet végzi dolgát, az ember megöregedik hanyatlik és végül arra kényszerül, hogy elszenvedje a halált. Egy életre szóló lelkigyakorlatra kell elszánni magunkat. Názáreti Jézusról ismert az, hogy már kora ifjúságától kezdve „az Atya dolgaiban” szorgoskodott, szorgalma és áldozatkészsége őt oly magasra emelte a tudatban, hogy végbement benne egy lényeges változás. Kívülről ez nem volt látható rajta, kivéve a színeváltozása, amit tanítványai azonban nem értettek meg. Látták, a jelenséget, látták Mózest és illést is megjelenni, egyikük még azt is megjegyezte, hogy Jézus közeledő szenvedéséről és haláláról beszéltek, de a jelenség lényegét nem tudták felfogni. Jézus ez alkalommal megkapta a biztonságot, hogy bármi is történik vele ő tovább fog élni. Akkor képes lett arra hogy vállalja a gyötrelmes halált a nagy feladat sikerének érdekében, hogy felemelje az emberek tudatát arra a színvonalra melyen megválthatják saját magukat.

Képzeljük csak el a tanítványai lelkiállapotát mikor halála után első alkalommal találkoztak a Mesterrel és meggyőződhettek arról, hogy valóban ő az aki néhány nappal korábban a kereszten meghalt, (ön-)tudatuk akkor a magasba szökkent.

Válasz

Szerintem a hit és a tudomány között valójában nem létezik se ellentét se határ, e dolgok nem egymás ellenkezői, hanem kiegészítői. Egyre közeledik a nap mikor a vallások tanítása megszabadul a babonától, a hazugságoktól a téves tanításoktól, a fanatizmustól, és vele párhuzamosan a tudomány is ugyancsak a fanatizmustól a tévedésektől, stb., akkor a tudomány azt fogja bizonyítani amit a vallások már ma is tanítanak.

Ma rengeteg vita folyik az intelligens teremtés és a fejlődés hívei közt, teljesen fölöslegesen, mert ha a teremtésben hívők úgy mint a tudomány hívei hajlandók lennének elfogulatlanul kutatni, hamar rájöhetnének a valóságra. Akkor kiderülne az a tény, hogy mindkét oldalnak részben igaza van, részben tévednek.

Ugyanis a valóság, mint nagyon sok esetben a kettő között van, az ember és vele együtt minden létező élőlény vagy élettelen dolog, az egész univerzum Istennek nem teremtménye, hanem fejleménye. Isten oly terjedelmes. Hogy mindent magába foglal, rajta kívül nem létezik semmi Most lehet, hogy a hívő vallásos emberek, már talán ágaskodnak a méltatlankodástól, az abból származik hogy az emberi elme nem tud egy végtelenül hatalmas, értelmes lényt elképzelni, ami ilyen dolgokat létre tudna hozni, anélkül hogy egy valakire, egy személyre gondoljon. A tudomány hívei pedig a véletlen mellet erősködnek, ami szintén egy ingoványos alap.

Közelebb jutunk az igazsághoz, ha elfogadjuk, hogy Isten nem egy valaki, nem egy személy, hanem annál minden tekintetben végtelenszer több, nagyobb, erősebb, hatalmasabb, bölcsebb, stb. Isten az egyetlen mindenható Törvény, a vezérlő Alapelv mindenben; Isten a Hatalom, a Bölcsesség; a Szeretet kimeríthetetlen Forrása bennünk és körülöttünk mindenütt; Isten az eredeti önfejlesztő Ihlet, melynek fejleménye minden más dolog, melynek leg-előbbre haladt fejleménye itt a Földön mi emberek vagyunk – az Isteni hatalom, bölcsesség és szeretet forrásának legdúsabb kiáradása.

Ez utóbbi felületesen szemlélve tévesnek tűnik, főleg ha az eseményeket napról napra követjük. Ez annak tulajdonítható, hogy az ember nem ismeri önmagát (ön-)tudatának szánalmas állapota ezt nem teszi lehetővé, minek következtében hibásan hozza létre azt, ami tökéletesnek lett szánva. A hívők kétség kívül elfogadják, hogy az ember Isten tökéletes ötlete (képmása) önmagáról, de hogy Isten benne mint egyszülött fia / leánya jelen van, az ember isteni kiléte, a Krisztus, az már nem fér bele a hitbe, hiszen az istenkáromlás lenne!

Az amit mi ihletnek nevezünk, szintén az említett isteni forrás kiáradása, nem csak a prófétákat, a művészeket, nagy alkotóinkat, illeti meg, hanem minden embert, sőt minden létező élőlényt vagy akár élettelen dolgot. Isten fejleményei szükségleteik és képességeikhez mérten hozzáférhetőséggel rendelkeznek az isteni forráshoz. Az ember mint Isten leg-előbbre haladt fejleménye korlátlan hozzáférhetőséggel rendelkezik e forrás kiáradásához, amit csak érdeklődése határoz meg.

Válasz

.....és egy rahedli mindent amit még fel sem fedeztek.

Előzmény

Válasz

Isten megteremtette a Higgs bozont...

Válasz