A terrorizmus valódi ideológiai gyökere:
a darwinizmus és a materializmus

A legtöbben úgy gondolják, hogy az evolúció elméletével először Charles Darwin állt elő, és hogy az elmélet tudományos bizonyítékokon, megfigyeléseken és kísérleteken nyugszik. Azonban az, hogy nem Darwin volt az, aki ezt az elméletet kitalálta, éppúgy igaz, mint az, hogy az elmélet nem tudományos bizonyítékokon nyugszik. A teória a materialista filozófia ősi dogmáján nyugszik: a természethez való alkalmazkodáson. Bár ezt az elméletet semmiféle tudományos felfedezés nem támogatja, mégis vakon hirdetik a materialista filozófia nevében.

Ez a fanatizmus számos katasztrofális következménnyel járt. Ennek fő oka az, hogy a darwinizmus és az általa támogatott materialista filozófia terjedésével megváltozott a válasz arra a kérdésre, hogy mi is az emberi lény valójában. Az emberek, akik erre a kérdésre régebben azt felelték: "Az emberek Isten teremtményei, akiknek az Isten által tanított tökéletes erkölcsi elvek alapján kell élniük", a materialista filozófia hatására most ezt válaszolják: "Az ember véletlenszerűen jött létre, az állatok közül emelkedett ki a fennmaradásért folytatott küzdelem során". Nagy árat kell fizetni ezért a nagy megtévesztésért. Az erőszakos ideológiák, mint a rasszizmus, a fasizmus vagy a kommunizmus, és sok más barbár világrend ennek az ideológiának a táptalaján szökkent szárba és virágzott fel.

Ebben az írásban meg fogjuk vizsgálni, hogy micsoda katasztrófát szabadított a világra a darwinizmus, és felfedjük, hogyan kapcsolódik a terrorizmushoz, ami napjaink egyik legfontosabb globális problémája.

A darwini hazugság: "Az élet küzdelem"

Darwin egyetlen alapelvből indult ki elmélete megalkotásában: "Az élőlények fejlődése a túlélésért folytatott harc függvénye. A küzdelmet az erősek nyerik meg. A gyengék vereségre és megsemmisülésre vannak ítélve".

Darwin szerint a természet a könyörtelen küzdelem és véget ne érő konfliktusok színtere. Az erősek mindig legyőzik a gyengét, és ez teszi lehetővé a fejlődést. A fajok eredete című könyvének ezt az alcímet adta: "A fajok eredete természetes kiválasztódás által, avagy az erősebb fajok fennmaradása a túlélésért folytatott küzdelemben".

Darwin azt is felvetette, hogy a "túlélésért való küzdelem" az emberi fajok között is érvényes. Állítása szerint az előnyösebb fajok lettek a győztesek a küzdelemben. Ezek, Darwin szerint, az európai fehérek. Az afrikaiak és az ázsiaiak lemaradtak a túlélésért folytatott küzdelemben. Darwin még ennél is tovább ment, és azt vetette fel, hogy ezek a fajok hamarosan végleg elveszítik a túlélésért folytatott küzdelmet, és el fognak tűnni:

" Valamikor a jövőben, nem is évszázadok múlva, a civilizált emberfajok csaknem biztosan ki fogják irtani, és helyettesíteni fogják a vadembereket az egész világon. Ugyanekkor az emberszabású majmok. is kétségkívül ki fognak halni. A szakadék elmélyül az ember és legközelebbi rokonai között, mert, remélhetőleg, a mostani kaukázusi emberfajnál is civilizáltabb ember és alacsonyabb rendű majom, például a pávián között áll majd fenn, és nem pedig a néger vagy az ausztrál őslakos és a gorilla között, mint jelenleg. " 1

Az indiai antropológus, Lalita Vidyarthi így magyarázza a darwini elmélet társadalomtudományokra gyakorolt hatását:

"Darwin elméletét a legéletrevalóbb fennmaradásáról örömmel fogadták a kor társadalomtudósai, és úgy tartották, hogy az emberiség az evolúciós fejlődés különböző szakaszait érte el, aminek betetőzését a fehér ember civilizációja jelenti. A tizenkilencedik század második felére a rasszizmust tényként fogadta el a nyugati tudósok túlnyomó többsége." 2

Darwin ihletének forrása: Malthus teóriája a kegyetlenségről

Darwin gondolatainak forrása a brit közgazdász, Thomas Malthus Tanulmány a népesedés elméletéről (An Essay ont he Principle of Population) című könyve volt. Malthus úgy számította, hogy beavatkozás nélkül az emberiség létszáma meredeken emelkedni fog. Nézetei szerint a népességet elfogadható határokon belül tartó legfontosabb hatások a katasztrófák, mint például a háború, az éhínség és a járványok. Röviden, embertelen nézetei szerint egyes embereknek meg kell halniuk, hogy mások élhessenek. A létezés a folyamatos harcot jelentette.

Thomas Robert Malthus

A tizenkilencedik században Malthus nézetei széles körben elfogadottnak számítottak. Az európai felsőbb társadalmi osztályok tagjai különösen támogatták kegyetlen gondolatait. A nácik titkos tudományos tervei című cikk a következőképpen ír arról, hogy mekkora fontosságot tulajdonítottak a tizenkilencedik századi Európában Malthus népesedésről vallott nézeteinek:

" A tizenkilencedik század első felében egész Európában összegyűltek a vezető osztályok tagjai, hogy megbeszéljék az újonnan felfedezett 'népesedési problémát', és azt, hogy Malthus elméleteit megvalósítva, hogyan lehetne a szegények halálozási arányát növelni: " Ahelyett, hogy a tisztaságot és a higiéniát ajánlanánk a szegényeknek, épp az ellenkező szokásokat kellene népszerűsítenünk. A városokban szűkebbé kellene tenni az utcákat, több embert kellene a lakásokba zsúfolni, és segíteni a pestis visszatérését. Vidéken poshadt állóvizek mellett kellene falvakat építeni, és különösen bátorítani kellene a mocsaras és egészségtelen vidékeken történő letelepedést', és így tovább. " 3

A kegyetlen intézkedéseknek köszönhetően a gyengék, és azok, akik elvesztették a túlélésért folytatott küzdelmet, elpusztulnának, és megállna a népesség gyors növekedése. Ezt a szegények elnyomására alapozó politikát meg is valósították a tizenkilencedik századi Britanniában. Olyan ipari rendszer alakult ki, amelyben a nyolc-kilencéves gyerekeket napi tizenhat órát dolgoztatták a szénbányákban, és ezrek haltak meg közülük a rettenetes körülmények között. A Malthus elméletében feltételezett "létért folyó küzdelemnek" köszönhetően több millió szegény brit élt szenvedésekkel teli életet.

Darwin, akit erősen befolyásolt ez az elmélet, kiterjesztette az egész természetre, és azt feltételezte, hogy a létezés harcából mindig a legerősebb került ki győztesen. Mi több, azt is állította, hogy az úgynevezett létért folytatott küzdelem a természet igazságos és megváltoztathatatlan törvénye. És arra is hívta az embereket, hogy adják fel hitüket és vallásukat, mivel a teremtést tagadta, és ezzel voltaképpen az összes olyan erkölcsi értéket vette célba, amelyek ellentmondanának a "túlélésért folytatott küzdelem" könyörtelenségének.

Ezeknek a hazug elméleteknek az elterjedéséért, amelyek könyörtelenségre és kegyetlenségre vezettek egyes embereket, az egész emberiségnek nagy árat kellett fizetnie a huszadik században.

 

Ahová a "dzsungel törvénye" vezetett: a fasizmus

Ahogy a darwinizmus a rasszizmust táplálta a tizenkilencedik században, úgy képezte az alapját annak az ideológiai rendszernek is, amely a huszadik században vérbe fojtotta a világot: a nácizmusnak.

A náci ideológia erőteljes darwini hatást mutat. Ha megvizsgáljuk elméleteiket, amelyeket Adolf Hitler és Alfred Rosenberg dolgoztak ki, számos olyan kifejezést találhatunk, mint például a "természetes kiválasztódás", a "szelektív párosítás" vagy a "túlélésért folyó küzdelem a fajok között", amelyek több tucatszor előfordulnak A fajok eredetében. A Mein Kampf (Harcom) című könyve megírására is a Darwin könyvében leírt túlélésért folytatott küzdelem adta az ihletet, és az az elmélet, hogy ebből a küzdelemből mindig a legerősenn kerül ki győztesen. Különösen a fajok közötti küzdelemről van szó a könyvben:

" A történelem új, eddig páratlan pompájú ezredéves birodalomban csúcsosodik ki, amely azon a fajok közötti hierarchián alapul majd, amit maga a természet írt elő. " 4

Az 1933-as nurembergi pártgyűlésen Hitler kijelentette, hogy "az erősebb faj maga alá veti az alacsonyabb rendűt. olyan jog ez, amelyet a természetben is láthatunk, és amelyet az egyetlen elfogadható jognak is tarthatunk".

Az, hogy a nácikat nagyban befolyásolta a darwinizmus, olyan tény, ami csaknem az összes tájékozott történész elfogad. Hickman, a történész így írta le a darwinizmus Hitlerre gyakorolt hatását:

" (Hitler) szilárdan hitte és hirdette az evolúciót. Bármik is voltak lelkének mélyebb, összetettebb tényezői, az bizonyos, hogy (.) könyve, a Mein Kampf egyértelműen tartalmaz evolucionista nézeteket, főleg azokat, amelyek a küzdelmet hangsúlyozzák, az erősebb túlélését, és a gyengék kiirtását egy jobb társadalom létrehozásának érdekében. " 5

Hitler, aki ezekkel a nézetekkel állt elő, addig sohasem tapasztalt agresszióba rántotta bele a világot. Számos etnikai és politikai csoportot, elsősorban a zsidókat tették ki leírhatatlan kegyetlenségeknek és mészárlásnak a náci koncentrációs táborokban. A második világháború ötvenötmillió emberi életet követelt. És ami a világtörténelem legnagyobb mértékű tragédiája mögött állt, nem más, mint a darwinista elképzelés a létért folytatott küzdelemről.

A véres szövetség: darwinizmus és kommunizmus

Míg a fasiszták alkotják a szociodarwinizmus jobbszárnyát, a bal szárnyat a kommunisták foglalják el. A kommunisták mindig is a darwinizmus legtüzesebb védelmezői közé tartoztak.

A darwinizmus és a kommunizmus kapcsolata a két szellemi irányzat alapítóihoz vezethető vissza. Marx és Engels, a kommunizmus lapítói, megjelenésekor rögtön elolvasták A fajok eredetét, és lenyűgözte őket a "dialektikus materializmus" benne található elmélete. A Marx és Engels között folyó levelezésből kiderült, hogy azt tartották, Darwin elmélete tartalmazza "a kommunizmus természettudományos alapjait". A természet dialektikája című könyvében, amelyet Darwin befolyása alatt írt, Engels Darwint magasztalja, és saját maga is próbál hozzájárulni az elmélethez A munka szerepe a majom emberré válásában című fejezettel.

A Marx és Engels nyomában járó orosz kommunisták, mint például Plehanov, Lenin, Trockij és Sztálin, valamennyien egyetértettek Darwin evolúciós elméletével. Plehanov, akit az orosz kommunizmus alapítójának tekintenek, a marxizmust "a darwinizmus szociológiai alkalmazásának" tekintette. 6

Trockij szerint: "Darwin felfedezése a dialektika legnagyobb győzelme a szerves anyag teljes területén". 7

A darwinista oktatás alapvető szerepet töltött be a kommunista káderek nevelésében. Például a történészek ki szokták emelni azt a tényt, hogy Sztálin fiatalkorában vallásos volt, de Darwin könyveinek hatására ateista lett. 8

Mao, aki a kommunista uralom megalapítója Kínában, és embermilliók haláláért felelős, nyíltan kijelentette, hogy "a kínai kommunizmus Darwinon és az evolúciós elméleten alapul". 9

A Harvard egyetem történésze, James Reeve Pusey alaposan részletezi a darwinizmus hatását Maóra és a kínai kommunizmusra a Kína és Charles Darwin című könyvében. 10

Röviden, eltéphetetlen kapcsolat van a darwinizmus és a kommunizmus között. Az elmélet azt állítja, hogy az élőlények a véletlen következtében jöttek létre, és az ateizmus úgynevezett tudományos alapját adja. Továbbá az evolúciós elmélet azt is állítja, hogy a fejlődés a természetben a harcnak köszönhető (az úgynevezett "létért folyó küzdelemnek"), és a dialektika fogalmát támogatja, ami a kommunizmus egyik alapja.

Ha a kommunisták "dialektikus konfliktus" elképzelését vizsgáljuk, amely mintegy százhúsz millió ember halálát okozta a huszadik században, akkor jobban megérthetjük, milyen dimenziójú katasztrófát szabadított a világra a darwinizmus.

A darwinizmus és a terrorizmus

Mindazok, akik a terrorirzmust alkalmazzák a világon, ideológia nézettől függetlenül egytől-egyig darwinisták. A darwinizmus az egyetlen olyan folozófiai nézet, amely a harcot támogatja.

Mint már eddig is láthattuk, a darwinizmus több olyan erőszakos ideológiának is a gyökere, amelyek katasztrófába csábították az emberiséget a huszadik században. Azonban, akárcsak ezek az ideológiák, a darwinizmus definiálja azt az "etikai értelmezést" és módszert, ami különböző világnézeteket befolyásolhat. Az alapelv az értelmezés és a módszer mögött a "harc azokkal, akik nem közülünk valók".

Ezt a következőképpen magyarázhatjuk. Különböző hitek, világnézetek és filozófiák léteznek a világon. Ezek kétféle módon tekinthetnek egymásra:

1) Tisztelhetik azok létezésék, akik nem az ő álláspontjukon vannak, és emberséges módon próbálhatnak párbeszédet kezdeményezni velük.

2) Választhatják azt, hogy harcolnak a többiekkel, a nekik való ártással próbálják biztosítani saját előnyeiket, más szavakkal szólva, állatokként viselkednek.

Az a rettenet, amelyet terrorizmus néven ismerünk, nem más, mint a második nézet gyakorlati megvalósítása.

Ha a két megközelítés közötti különbséget nézzük, láthatjuk, hogy a Darwin által az emberek tudatalattijában elültetett elmélet, az ember "harcoló állat" volta különösen nagy befolyással van rá. Lehet, hogy azok az emberek vagy csoportok, akik a harcot választották, sosem hallottak Darwinról és elméletéről, de akkor is olyan filozófiával értenek egyet, amelynek alapjai Darwin nézetein nyugszanak. Olyan darwinizmuson alapuló mondások hitetik el velük, hogy igazuk van, mint például "Ezen a világon az erősek maradnak életben", "A nagy hal megeszi a kis halat", "A háború erény", vagy "Az emberiség fejlődését a háborúk vitték előre". Ha a darwinizmus nem állna mögöttük, ezek csak üres szólamok lennének.

Tulajdonképpen, ha a darwinizmust leszámítjuk, az agressziónak nyomát sem találjuk. A három Isten által sugalmazott vallás, amelyekben a világ lakosságának legnagyobb része hisz, az Iszlám, a kereszténység és a zsidó vallás, az erőszak ellen van. Mindhárom vallás békét és harmóniát hirdet a világon, és elítéli azt, hogy ártatlan emberek szenvedjenek és haljanak meg. Az agresszió és az erőszak abnormális és nemkívánatos jelenség, amely ellenkezik azokkal az erkölcsi elvekkel, amelyeket Isten írt elő az emberiség számára. A darwinizmus azonban úgy látja és láttatja az erőszakot és agressziót, mintha természetes, igazságos és helyes dolgok lennének, amelyeknek szükségszerűen létezniük kell.

Ezért, ha valaki terroristacselekményeket követ el az Iszlám, a kereszténység vagy a zsidó vallás nevében, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ezek az emberek nem muszlimok, zsidók vagy keresztények, hanem valójában szociodarwinisták. A vallás köntöse alá bújnak, de nem igazi hívők. Még ha azt is állítják magukról, hogy a vallást szolgálják, igazából a vallás és a hívők ellenségei. Azért van így, mert könyörtelen módon olyan bűntényeket követnek el, amelyeket a vallás tilt, és így saját vallásukat rossz színben tüntetik fel a többi ember szemében.

Ezért a világunkat fertőző terrorizmus gyökere nem az isteni vallások egyike, hanem az ateizmus, és az ateizmusnak a korunkban jelen lévő kifejeződése: a darwinizmus és a materializmus.