Nehéz megmondani előre az év elején, hogy miből lesz szenzáció és miből lesz inkább botrány a tudomány világában. Szerencsénkre az elmúlt év kiemelkedő eseményei közül maradt pár elvarratlan szál, amelyek komoly izgalmakat okozhatnak 2012-ben is.

Az elmúlt év legnagyobb szenzációja a fénynél is gyorsabban haladó neutrínók voltak, amelyek a CERN részecskegyorsítója és a Gran Sasso közötti mintegy 730 kilométeres távolságot tették meg hatvan nanoszekundummal rövidebb idő alatt, mint az várható volt. A kísérletet elvégző kutatókat olyannyira megrémítette az eredmény, hogy a szakma segítségét kérték az adatok ellenőrzésére. Azok ugyanis a fizika Einstein óta kőbe vésett törvényét kezdték ki, amely szerint az univerzumban semmi sem haladhat gyorsabban, mint a fény a vákumban.

A szeptemberi bejelentés óta az OPERA-projekt kutatói újra megismételték a kísérletet, és ugyanarra az eredményre jutottak, amit a legtöbben még most sem hajlandóak elhinni, mondván, valószínűleg hiba került valahol a számításba. A fénynél gyorsabb neutrínók kérdésköre tehát itt maradt erre az évre is, és talán hosszabb időre is, ha ugyanis a neutrínók valóban képesek a fénynél is gyorsabb haladásra, akkor újra kell gombolni a kabátot, azaz a modern fizika egy részét.

Egy másik elvarratlan szál az elmúlt évből az „isteni részecske", vagyis a Higgs-bozon „félig" felfedezése, ebben az évben azonban a Svájcban működő LHC (Large Hadron Collider) kutatói végre lezárhatnak egy hosszú szakaszt a részecskekutatások történetében. Az LHC kutatói december közepén jelentették be ugyanis, hogy nagy valószínűséggel megtalálták az oly' régen hiányzó Higgs-bozont, ahhoz azonban, hogy erről teljesen meggyőződhessenek, további kísérleteket kell végezniük.

A Higgs-bozon közel ötven éve nincs meg: bár a részecskék kölcsönhatását leíró standard modell megjósolta a létezését, de kísérletileg még soha nem sikerült igazolni. Az LHC-ben fénysebességre felgyorsított protonokat ütköztetnek egymással abban a reményben, hogy a keletkezett részecskék között egyszer csak rátalálnak a Higgs-bozonra. Ha ez megtörténik - és idén megtörténhet -, akkor közelebb jutunk annak a megértéséhez, hogy miért van a részecskéknek tömegük.

Ebben az évben is lehet számítani a NASA által „hozott" tudományos újdonságokra. Az amerikai űrügynökség újévre állította Hold körüli pályára az egyelőre még GRAIL-nek (Gravity Recovery and Internal Laboratory) nevezett műhold-ikreket. A két műhold száz nap alatt - az Apollo-űrhajóknak mindössze négyre volt szükségük - egy hosszú spirális pályán közelítette meg a Holdat, majd egy ideiglenes pályára állt. Ezt a pályát folyamatosan fogják korrigálni egészen márciusig, amikor a két szonda igazi küldetése elkezdődhet. A két GRAIL feladata a Hold gravitációjának pontos feltérképezése, amelynek segítségével következtetni tudnak majd a Hold belső szerkezetére.

A NASA kutatói szerint a Hold egy Mars méretű bolygónak a Földdel való ütközéséből keletkezett, de a jelenlegi adatok alapján nem sikerült igazolni sem ezt az elméletet, sem azt, amely szerint a Holdnak van egy „ikertestvére" az univerzumban. A NASA szerint a Hold titka a mélyben van; a gravitációs térképből szándékuk szerint sikerül magyarázatot találni arra is, hogy a Holdnak a Földhöz közelebb eső felszíne miért teljesen más struktúrájú, mint a távolabb eső oldal. A Hold árnyékos oldala hatalmas kráterekkel szabdalt, sokkal durvább felszínű, mint a Földről is látható oldal.

Hasonlóan az elmúlt évekhez, 2012-ben is számítani lehet arra, hogy néhány látványos felfedezésről, népszerű elméletről kiderül, nem állják ki az idő próbáját. Érdekes módon az egyik fő „bukásesélyes" egy NASA által szponzorált kutatás, amely az arzén alapú élet lehetőségét bizonyította volna. Felisa Wolfe-Simon, a NASA kutatója 2010-ben arról számolt be a Science nevű nagy befolyású tudományos lapban, hogy a Mono Lake nevű tóban tenyésző egyik baktérium DNS-ében sikerült a foszfort arzénra cserélni, amely azt bizonyítaná, hogy lehetséges más jellegű életforma is, mint amit mi a Földön ismerünk. Alighanem ez a szenzációs eredmény lesz 2012 egyik nagy áldozata, amelyet teljes egészében vagy részben vissza kell vonniuk a szerzőknek.

A Science mellesleg szintén egy szenzációként tálalt cikk visszavonásával zárta az évet. Az eredeti cikk szerint a krónikus fáradtság szindróma oka egy vírus, a felfedezéshez szolgáló kísérletet később azonban nem sikerült megismételni. A szerzők tavaly egyszer már módosítottak az eredeti anyag szövegezésén, mivel azonban önként nem voltak hajlandóak visszavonni a cikket, ezt az újság szerkesztősége tette meg végül.