Gigászok, óriások, nefilimek

Telitalálatnak, izgalmas, gondolat- és fantáziaébresztőnek tartom a Hetek legutóbbi számaiban a Hit és Értékek rovatban a gigászokról, óriásokról, nefilimekrol közzétett „sorozatot”.
A nagyon érdekes összefüggéseket feltáró írások nyomán utánanéztem egy-két dolognak, és nem is kellett sokat lapoznom, amikor egy, a skandináv mitológiát elemző könyvben megtaláltam a Niflheim kifejezést, amely az északi népek mondáiban egy földrajzi helyként szerepel, ahonnan kiinduló fagyos folyókból alakult ki hitük szerint az első déróriás, Ymir. További lapozgatás után újabb érdekességet találtam a skandináv mitológiában jötunnként emlegetett óriások nevének eredetéről. Ez az etunn, etuna szavakból származtatható, ami evőt, nagyevőt, esetleg emberevőt jelent, és így teljesen egybevág az óriások Bibliában leírt tulajdonságaival.
A témával kapcsolatban két kérdésem lenne. Az ókort leszámítva a modernebb időkben, mondjuk a középkor folyamán is keletkeztek-e leírások az óriásokról és tetteikről? Illetve: létezhet-e, van-e a nefilimeknek esetleg valamilyen magyar vonatkozásuk, szerepelnek-e hasonló lények az ősi honfoglaláskori vagy akár azelőtti mondáinkban? Ha igen, szerintem ez is megérne egy hosszabb-rövidebb elemzést!
További sok sikert kívánva, üdvözlettel:
Szilágyi Gábor, Salgótarján

Tisztelt Szerkesztőség!

Köszönöm Önöknek, hogy az olvasói kérdések – és részben az én dilemmáim – miatt is interjút szíveskedtek készíteni Patrick Heron ír szerzővel (képünkön). (Hetek, 2006. július 21.)
Kíváncsian vártam a véleményét a gigászoknak több apokrifben (a Jásár könyve, a Jubileumok könyve) és az Énok első könyve című pszeudoepigrafában leírt 3000 rőfnyi (illetve a görög nyelvű Énok könyve töredékekben 300 könyöknyi) rendkívüli méretével kapcsolatosan.

Az interjúban Heron úr, ezt cáfolandó, egy egyszerű „képtelenségnek tartom”-mal válaszolt, és hozzátette, hogy szerinte „a reális szám 4-6 méter lehet”. A gigászok nagyságára vonatkozó adatokat „különböző arányok” szerint a mai mértékegységekre átszámoló tudósok következtetése és az ősi iratokban szereplő méretadatok számomra továbbra is ellentmondásosnak látszanak. Ha ugyanis az „óriások” magassága 4-6 (vagy a maximum 10-13) méter, akkor ez kellene, hogy megfeleljen a három apokrifben leírt 3000 rőfnek, amiből könnyen kiszámítható, hogy egy rőf kb. 2-4 mm. Nos, ez nyilvánvalóan nem lehet helyes, már csak azért sem, mert nem logikus, hogy miért ilyen pici mértékegységben (paraszthajszálban) adta volna meg a fent jelzett mindhárom nem kanonikus könyv az „óriások” méretét. (Egyébként a rőf a Magyar Néprajzi Lexikon szerint „a kar hosszúságát, ill. a kifeszített kar hosszát a mell közepétől a hüvelykujj hegyéig alapul vevő hosszmérték”. Értéke az idővel is és a helyektől függően is változó volt, de még a kisrőf is 0,3 m volt!)
Végül egy képet mellékelek, amely a bagdadi múzeumban készült a sumer korból származó harci bárdokról.

Tisztelettel: Mihály Sándor

Óriások

Az idők kezdetén amikor az emberek meg lettek teremtve, keveredés útján a földi ember és a bukott angyalok házasságából óriások születtek.

1. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala.
   Mát. 24,38., Luk. 17,27.
2. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.
3. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.
   1 Móz. 8,21., Jer. 17,9., Mát. 15,19.

Az esetet az is alátámasztani látszik, hogy óriások csontvázai kerültek napvilágra az ásatások során. Amit bizonyos körök el kívánnak tusolni, és nem akarják, hogy a dolog napvilágot lásson. Az egyik fel lelhető hely India és ott már jóval több óriás maradványra is bukkantak, mint ami itt fel lelhető. A dolog igen nagy szenzáció, melyet nem kívántak közzé tenni.


Az óriások nyomai
A történelem során, nem egyszer találtak patakok, és folyók ágyában óriás lábnyomokat, melyek megvoltak kövesedve. A felfedezés ámulatba ejtette az embereket, mivel a mesékben találkozni óriásokkal, és nem a való életben. A népek legendáiban találkozni arra utaló nyomokat, feljegyzéseket, hogy találkoztak óriásokkal az ősök. Több leírásban úgy szerepel, hogy ember evők voltak. Az apokrif iratokban is utal arra, hogy az óriások az embereket elnyomták, és minden ételüket fölemésztették. Majd embereket kezdtek enni, és az emberek Istenhez kiáltottak, és megszabadította őket az óriásoktól akik gyötörték őket. Úgy látszik, hogy ezek az óriások, nem a jó fiuk közé tartoztak. A görög mondákban, olyan le írások is vannak, hogy égi járművek szálltak le, és voltak olyan asszonyok akik egyesültek az idegenekkel, és amikor eljött a szülés ideje, nem tudtak szülni. A döbbenetes az volt az egészben, hogy a gyerek szabályosan kirágta magát az anyja hasából, és azonnal lábra állt. A gyermek rendelkezett olyan fejlett rágó szervekkel, hogy a kemény eledelt is fogyasztani tudta. Ezek az óriások rendkívül gonoszok voltak, egyet kivéve aki az emberek védelmére kelt, majd őt is megölték. Hogy aztán miként pusztultak el, azt nem tudom, de a Görög mitológia telve van óriásokkal akiknek az apja egy földön kívüli volt. Kentaurok, és félig ember félig kecske szerű torz lények amelyek a Görög mitológiában elég sürün megjelennek, szerepelnek.


Az óriás lábnyom, egy felnőtt emberéhez viszonyítva.

Az óriás koponyája A kedves olvasó a képről is láthatja azt, hogy a négy ember egy talicskán erejüket megfeszítve tudják csak az óriás koponyáját odább vonszolni. Akkor lehet elképzelésünk arról, hogy hány méter magas lehetett. A világ nem igazán tud ezekről a dolgokról, vagy pedig hüjeségnek tartják az adott dolgot. És gúnyt űznek azokból, akik felfedezik ezeket a fontos dolgokat.
Vajon miért nem engedik meg azt, hogy múzeumokba kirakják ezeket a szenzációs leleteket? Kinek áll az érdekében, hogy ezek a dolgok ne lássanak napvilágot?  Elgondolkodtató egy eset az már biztos, mindenesetre igaznak bizonyul mind a Biblia, és a népek ősi feljegyzései arról, hogy az óriások igen is létező lények voltak, félig emberi, és félig idegen. Amikor valaki genetikailag más mint a többi, amikor megszületik vajon nem annak tudható be, hogy egy ilyen keveredés eredményének a maradványa? El képzelhető, de nincs bizonyíték rá, hogy az óriások leszármazottja lenne.



 

Az óriás lábszárcsont
Az óriás lábszárcsontja képet ad arról, hogy hányszor voltak magasabbak a normál embernél. Én olyan 9-10 méteresre saccolom az óriások magasságát.
A mi azért nem egy semmi dolog, azt nem tudom, hogy az illető milyen magas, de szerintem 170 cm ha nem magasabb és ahhoz van mit viszonyítani. Az óriások is egyik magasabb, mint a másik de maradunk az átlagnál. Egy ilyen ásatáson szívesen részt vennék még én is lehet, hogy sokat kellene kapirgálni, de legalább eleget mozognék, és ráadásul elég sok érdekességgel is találkozhatnék. Felteszem a kérdést, hogy miért nem kap nagy nyilvánosságot egy ilyen fontos lelet? Mi van akkor, ha tudományosan vizsgálgatják, és klónozni akarják és emiatt van az a hű de nagy hallgatás, és amikor a klónozás sikeres, akkor teszik a világ elé. Persze ez csak az elképzelésem, de önök mit gondolnak ezzel kapcsolatban. Nem régiben hallottam azt, hogy a dinoszauruszokat klónozni akarják, és így visszahozni azt ami egykor kihalt. Akkor miért ne tennék meg ezekkel az óriás maradványokkal is? Irak területén két koporsó van, az egyiket Ádámnak, és a másikat Évának hívják az ott lakók szentül meg vannak arról győződve, hogy az emberiség ős szülei nyugszanak a kő koporsóikban. Míg az ott lakók számára természetes, hogy azok a csontok ott vannak, a nyugati világ, így Európa számára nem mond semmit. Olybá tűnik, hogy nem foglalkoznak ilyen nagy szenzációval, mintha ott se lenne. El kell azon gondolkodni, hogy mit teszünk azokkal a dolgokkal melyek a Bibliát tényekkel is igen csak alátámasszák. Sokan úgy vannak vele, hogy a Biblia nem mond igazat mert emberek írták. Csakhogy akik a Biblia sorait írták, azok nem egy sima hétköznapi emberek voltak, hanem olyanok, akiket Isten arra tett méltóvá, hogy társalkodott velük. És megíratta a Biblia alapvető sorait, hogy az ember megtudja honnan származott, és ki az aki őt életre hívta. A teremtő gondoskodik mindig arról, hogy az emberek ne legyenek tudatlanok a létezésüket illetőleg. És, hogy az igazság mindig a napvilágra kerüljön.

Óriások a földön

Ebben az idõben óriások is éltek a földön. Nefilimnek hívták õket. A Biblia azt mondja róluk, hogy õk voltak az utódai "az Isten fiainak”. Úgy tudjuk, hogy az Isten fiai azok az angyalok. De ebben az esetben ezek a bukott angyalok voltak.

1Mózes 6:1-3 1 Lõn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdenének a föld színén, és leányaik születének. 2 És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala. 3 És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy õ test; legyen életének ideje százhúsz esztendõ.

A Sátán és a démonok meg akarták akadályozni Isten tervét az emberiséggel kapcsolatban. Azáltal, hogy összeházasodtak a földön élõ testi lényekkel, létrehozták a humanoidokat (emberhez hasonló lényeket), amelyek alábbvalók és erõszakosak voltak. Viszont tudatában voltak annak, hogy mind nagyságukban, mind erejükben magasabbrendûek. Tetteik által beszennyezték az ádámi szervezetet.

A nefilimeket másképpen refaimoknak is hívják. Õk is emberhez hasonlóak voltak, mint Ádám, de nem voltak Isten teremtményei. A Biblia azt mondja nekünk, hogy õk nem részesülnek a feltámadásban. Nem juthattak hozzá Isten szent Szelleméhez, mert alacsonyabbrendûek voltak, ezért el kellett pusztítani õket. További részletekért olvasd el az Ézsaiás 26. fejezetét:

Ézs. 26:13-14 13 Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsõítjük neved! 14 A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el öket, és eltörléd emlékezetöket.

Az ok, amiért Isten úgy határozott, hogy elpusztít mindent a föld felszínérõl, az az volt, amit az emberiség és a bukott sereg mûvelt abban az idõben.

Korábban az elsõ emberek több száz évig éltek, de Isten lerövidítette az élettartamot 120 évre. Az emberiség elzüllött, elhatalmasodott a bûn, és Isten megszomorodott, amiért valaha is megalkotta õket. A szíve pedig fájdalommal volt tele (Ter 6:5-6).

Azonban Noé tökéletes volt az õ nemzedékébõl, így Isten azt mondta Noénak: Minden testnek vége elérkezett elõttem, mivelhogy a föld erõszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem õket a földdel egybe. �(1M 6:9-13)

A nefilimek és az emberiség szörnyû romlottsága miatt Isten elhatározta, hogy elpusztítja az embereket, és a földön levõ élõlényeket. Azután Isten utasítást adott Noénak, hogyan építse fel a bárkát, hogy megvédje önmagát és családját. Azzal a céllal, hogy az özönvíz után egy új társadalmat hozzon létre.

A Nefilimek

A Nefilimekkel foglalkozó tárgykör meglehetősen széleskörű és bonyolult. Amint azt nagyszámú fennmaradt forrásanyag bizonyítja, az egész ókori világban ismert volt a Nefilimek léte, tehát nem csak kizárólag a Biblia említi meg őket. A Nefilimekre vonatkozó utalások valamilyen formában megtalálhatók majdnem minden nemzet hagyományaiban is. A Biblia először az 1.Mózes 6:4-ben említi meg őket.

1.Mózes 6:1-22 1. Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdenének a föld színén, és leányaik születének. 2. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala.

3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. 4. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.

5. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. 6. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.

7. És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. 8. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.

A 9-es vers az folytatatása az addig leírtaknak (látszólag különállóan az előző verscsoporttól, de az egész fejezet az egy összefüggő történett, mert Noé személye mindkét íráscsoportban említve van, összekapocsolva azokat):

9. Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. 10. És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet.

11. A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. 12. Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön.

13. Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe. 14. Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal. 15. Ekképpen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing. 16. Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt. 17. Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész. 18. De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled. 19. És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek. 20. A madarak közűl az ő nemök szerint, a barmok közűl az ő nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közűl az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak. 21. Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelűl. 22. És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.

Az 1.Mózes 6 felépítése nem szakad meg, illetve mondanivalója az egy összefüggő eseménysorozatot vázol az 1. verstől a 22.-ig. Az Isten a bukott angyalok és az emberiség között megtörtént események miatt határozta el a föld elpusztítását az özönvíz által. Az 1.Mózes 6:4-ben leírtakat részletesebben kielemezzük. A 6:4-es vers szerint óriások valának a földön abban az időben és ebben a szövegben, az óriásokra használt eredeti héber szó a Nefilim. (Megjegyzés: A Nefilim héber szó már eleve többes számban van, de a magyar nyelvhasználat megkönnyítése miatt Nefilimek-ként utalunk rájuk ebben az írásban).

1.Mózes 6:4. Az óriások [Nefilimek] valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok [Gibbórim], kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.

A hatalmasok ra használt eredeti megnevezés pedig Gibbórim. Ha ugyanezt a versrészt a Green’s Interlinear Bible alapján nézzük meg, az magyarul így hangzik: az óriások voltak a földön abban az időben, sőt még azután is, amikor az Isten (pontosan HaElohim, azaz az Isten) fiai bementek az emberek (pontosan haAdam, azaz az Ádám) leányaihoz, és azok szülték nekik. Azok voltak a hősök (pontosan haGibbórim, azaz a hősök), akik ősidőktől fogva léteztek, híres emberek, kiknek nagy nevük volt.

A Szeptuagintában az Isten fiait, az Isten angyalainak fordították. A Good News Bible szintén az Isten angyalait használja, de számtalan bibliai szövegrész bizonyítja azt, hogy az Isten fiai elnevezés az valóban az angyalokra vonatkozik. Az International Standard Bible Encyclopedia 3. kötetének, 518. oldalán a Nefilim címszó alatt ez áll:

a nefilim szó etimológiája az bizonytalan, és a következő magyarázatok terjedtek el, bár különböző fenntartásokkal. Az első magyarázat szerint, valószínűleg a pãlã igéből (jelentése "rendkívülinek lenni" azaz rendkívüli emberek) származó nifal szóból ered. A második magyarázat szerint a szó a nãfal, azaz "leesik" igéből eredhet a következő értelmezések egyikében: (1) " akik leestek" – a mennyből, azaz emberfeletti lények; (2) morálisan "leesett, illetve elbukott emberek"; [Megjegyzés: a Nefilim legelfogadottabb értelmezése a nafal, vagyis leesés, olyan értelemben, ahogy az a bukott angyalokra vonatkozik. Ezt az értelmezést bizonyítják a Holt-tengeri Tekercsek, az Énok könyve, de maguk a bibliai szövegek is. Ők az elbukott angyalok. Például az angol nyelvbe bekerült fellow vagy feller szavak, jelentése szintén ugyanaz, és a nefilim szóból erednek. Ezek a ma már szlengé vált szavak szintén a bukott angyalokra vonatkoznak. Tehát a szó a mennyből leesett, illetve elbukott angyalokat, azaz rendkívüli lényeket jelent az első értelmezés alapján, a második értelmezés pedig az első velejárója, így nem zárja ki azt].

Az ISBE további megjegyzései:

(3). Akik "ráesnek" valakikre, vagy "lerohannak" valakiket, olyan értelemben mint ahogy egy támadó csoport, vagy erőszakos emberek valakiket megtámadnak; (4). "akik elhullanak" kard által (vö. Ezék. 32:20); (5). "Természetellenes megfogantatás" vagy törvénytelen gyermek (vö. nefel, "abortusz" vagy "elvetélés").

Egyik magyarázat sem teljesen kielégítő a hittudósok számára, ezért némelyek szerint a nefilim szó csak egy megmagyarázhatatlan maradványa egy elfelejett régi nyelvnek. Sajnálatos módon minden információnk két szövegkörnyezet titokzatos mondanivalójára korlátozódik.

Az ISBE kitér még arra, hogy a Nefilimeknek minden bizonnyal hatalmas fizikai testméretük volt öszehasonlítva a náluk jóval kissebb méretű héberekkel, amint az látható a 4.Mózes 13:33-ból. Ezt a bizonyos írásrészt kiegészítik egy olyan megjegyzéssel, miszerint a Kánaánban élő Anák fiai az 1.Mózes 6:4-ben feljegyzett óriásoktól, a híres-neves Refaimoktól vagy Nefilimektől származnak. Ez utóbbiak nagy hírnévre tettek szert mint az özönvíz előtti világ hatalmas hősei és látszólag fennmardt egy ágazatuk az özönvíz után is. Ez csak abban az esetben lenne lehetséges, ha az özönvíz egy helyi, mezopotámiai jellegű áradás lett volna csak, és ezek a túlélők később Kánaánban telepedtek volna le. A Midrás egy hagyománya szerint, Og a Nefilim megmenekült Noé bárkájának a tetejére kapaszkodva. Mindez persze nem más, mint a modern hittudósok kisérlete arra, hogy egy egész földet átfogó özönvíz fogalmát csak egy helybeli áradás szintjére korlátozzák és sajnálatos módon az International Standard Bible Encyclopedia szerzői sem kivételek ebben. A Szentírásban nem csak két titokzatos szövegrészre korlátozódik a Nefilim említése, hanem igen bő és világos információkat találhatunk velük kapcsolatban. A Bibliában a bukott angyalok egy csoportjának és emberi asszonyoknak a kapcsolatából származnak a Nefilim lények. Ezt tükrözik még a görög, római és egyiptomi mitológiák is, csakúgy mint általában véve az egész közel-keleti világ hagyományai.

Az ISBE további megjegyzései az 1.Mózes 6:1-4-ről:

… habár [a név] teljesen érthető volt azok számára, akik eredetileg kapták, idővel elhomályosódott a szöveg pontos jelentése. Még abban sem lehetünk teljesen biztosak, hogy a Nefilimek ugyanazok voltak e mint a 4. vers végén említett "hatalmasok" (gibbórim), vagy pedig egy másik csoport, amely csak kronológiailag létezett együtt.

Ez a megállapítás természetesen helytelen. Az 1.Mózes 6:4-nek még felületes olvasásakor is kitűnik, hogy a Gibbórim, vagyis a hatalmasok a Nefilimek csoportjába tartoztak. Ezt így értelmezték közvetlen az öznvíz utáni időkben és ez volt az elfogadott nézet Krisztus idejében is.

Az özönvíz után közismert fogalom volt az, hogy a föld a vigyázóknak, vagy szentségeseknek nevezett angyali lények irányítása alatt állt. A Dániel könyvében, a 4:14-es és 2:11-es versek bemutatják, hogy vannak bizonyos Vigyázók (figyelők), vagy Szentek, akik olyan angyali lények, amelyek vigyázókként működnek a földön, és akik nem az emberek között lakoznak (Dán.2:11). Mivel ezek az igaz angyalok irányítják az emberek dolgait, ezért Vigyázóknak vagy Szenteknek vannak nevezve. Ennek az ismerete széleskörűen elterjed úgy a zsidó, mint az egész pogány világban is. A görögöknél a Nefilimekre Titánokként utaltak. A The Universal Oxford Dictionary a következő meghatározást nyújtja a Titánokról:

[a latin neve Krónosz Idősebb fiútestvérének; továbbá a költészetben ő a Nap istene; a görögben egyeszámban Titán, többeszámban pedig Titanes].

1. A név (főleg a költészetben) Titán unokájára, a Nap-istenre vonatkozott, de használták még, mint a Napot megszemélyesítő nevet is.

Ezek a Titánok, vagy óriások (Nefilim) szintén jelen voltak az Indo-árják hagyományaiban és legendáiban is, ahol Indiától, egész Ázsián keresztül a szankszkrít raksasa (óriások) elnevezéssel utaltak rájuk. Szintén ezt a raksasa elnevezés találhatjuk meg a Ramayanában és az indiai legendákban, ahol ezek az óriások az emberek ellenségeiként vannak bemutatva. Tagadhatatlanul, az egész ókori világban ismertek voltak ezek a tradíciók, egészen Krisztus idejéig. A Holt-Tengeri Tekercsekben szintén sok utalást találhatunk az óriásokra vonatkozóan. Ezek egyike a Genezisz Apokrifon. A Geneszisz Apokrifon egy fordítasa megtalálható Géza Vermes, The Dead Sea Scrolls in English, Pelican, 1985, 216. oladalán. Ez az írás egy hasznos és remek példa arra, hogy Krisztus idejében miként értették az özönvíz előtti és az özönvízhez vezető eseményeket. A Genezisz Apokirifonban utalás van Noé születésének körülményeire és apjának bizonyos kételyeire fia születését illetően. Lámek ugyanis azt gyanúsítja feleségéről, hogy kapcsolatba került egy angyallal azok közül, akik alászálltak a mennyből és összeházasodtak az emberek lányaival (1.Móz. 6:1-4). Még a felesége heves tagadása sem győzi meg, ezért megkéri apját Metuzsálemet, hogy kutassa fel nagyapját - a bölcs Énokot - aki Parwain-ban, a paradicsom mellett él, hogy tőle tudja meg az igazságot. Ez a történet ugyanígy vázolva megtalálható az Énok könyvében is. Az Énok könyve részletesen foglalkozik ezeknek az angyaloknak a bukásával és bukásuk körülményeivel. Ezekből az írásokból egyértelműen kitűnik az, hogy miként értetelmezték az 1.Mózes 6:4-ben röviden leírt eseményeket.

A Genezisz Apokrifonból:

Íme, az én szívemben pedig gyanú kelt, hogy a megfogantatás a vigyázók és a szentségesek és az óriások (azaz Nefilim) által történt és összeszorult bennem a szívem, e nagy baj miatt. Ekkor én, Lámek, gyorsan a feleségemhez, Bátenóshoz siettem és mondám néki, '… a Magasságosra, a Hatalmas Úrra, az egész világnak Királyára és a Mennyek Fiainak Uralkodójára, mondd meg az igazat, és ne légy hamis.' Ekkor, Bátenós, a feleségem válaszolt nekem, hatalmas hévvel [és] mondá … ' Ó fivérem, ó uram, ne feledd el az én örömömet … az együttlétünket és lelkem nyugalmát e testben. [ És bizony elmondok néked] mindent, úgy ahogy igaz. …

... És akkor haragján uralkodva megszólalt és mondá nékem: Ó uram és fivérem, emlékezz az én örömömre, megesküszöm a Szentéges Magasságosra, a mennyek Királyára, hogy ez a mag és a fogantatás tőled való, a lelke általad ültettetett el, nem pedig idegentől vagy vigyázótól vagy a mennyek egy fiától.

A Genezisz Apokrifon jól példázza az első századi értelmezését az 1.Mózes 6:4-ben leírtaknak. Az eredeti, bibliai történetben ki van hangsúlyozva Noé családfájának faji tisztasága a következő idézetben: Noé tökéletes volt az ő nemzedékében. Vagy a Károli szerint: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Ennek a szövegrésznek nagy jelentősége van, mert az Izraeliták számára rámutatott arra, hogy Noénak tökéletes, tiszta emberi genetikával kellett rendelkeznie abban a nemzedékben.

Az 1.Mózes 6:9-ben a tökéletes szó, a héber tamim szóból lett fordítva, amelynek jelentése testileg tökéletes, testi hibáktól mentes, tiszta családi ágazat. Ez a szó kimondottan a testi épségre és geneológiai tisztaságra utal, nem pedig morális vagy jellembeli tökéletességre. Nem véletlenül haszált ez a szó, mert a tiszta nemzetségi vagy geneológiai ágazatnak itt nagyon fontos szerepe van. A Companion Bible 26. függelékében Bullinger részletesen vázolja a szó jelentőségét.

The Companion Bible 26. függeléke

A héb. tamim szó jelentése hibátlan, ép. Ez a szó gyakolatilag a testi vagy fizika tökéletességre utal, nem pedig a jellemre. Ezért pl. az áldozati állatok tisztaságát és épségét is ezzel a szóval jelölték. A tamim, épnek lett fordítva a következő részekben: 2.Móz. 12:5; 29:1. 3.Móz. 1:3,10; 3:1,6; 4:3,28,32; 5:15,18; 6:6; 9:2,3; 14:10; 22:19; 23:12,18. 4.Móz. 6:14; 28:19,31; 29:2,8,13,20,23,29,32,36. Ezék. 43:22,23,25; 45:18,23; 46:4,6,13.

Hibátlan, ép az 1.Móz. 19:2; 28.:3,9,11; 29:17,26.

Ugyanez a témája még a Companion Bible 23. és 25. függelékeinek, ahol további magyarázatok találhatóak az Isten fiaira mint angyali lényekre, továbbá arra, hogy az özönvíz előtti események megismétlődtek a későbbiekben is.

A Companion Bible 23. függeléke

Kizárólag az Isten teremtő cselekedetéből kifolyólag lehetséges egy teremtett lényt az "Isten fiának" nevezni. Mert az, "ami a testtől született, test az". Isten pedig lélek, és "ami Lélektől született, lélek az" (János 3:6). Ezért van Ádám az "Isten fiának" nevezve a Lukács 3:38-ban. Akik pedig "Krisztusban vannak", azok egy "új teremtés" részesei, amely az Isten közvetlen alkotása (2. Korint. 5:17; Eféz. 2:10), így ők is az "Isten fiainak nevezhetők" (Ján. 1:13; Róm. 8:14-15; 1. Ján. 3:1

Pontosan ezért vonatkozik az angyali lényekre az "Isten fiai" kifejezés minden egyes helyen, ahol ez használva van. Jób. 1:6; 2:1; 38:7; Zsolt. 29:1; 89:6;l Dán.3:25. Nincs tehát semmi alapunk vagy jogunk ugyanezt a kifejezést másképpen értelmezni az 1. Móz. 6:4-ből sem. Ráadásul a Szeptuaginta az 1. Móz. 6:2-ben az "angyalok" kifejezést használja.

Az angyalok "szellemi" lények (Zsolt. 104:4. Zsid. 1:7,14) a szellemek pedig az Isten teremtményei.

Az elbukásuk oka tisztán látható ugyanabból a versből. Elhagyták saját lakhelyüket [ ojketerion ]. Ez a szó csak a Júdás 6-ban és a 2. Korintusi levél 5:2-ben fordul elő, ahol a szellemi (vagy feltámadás utáni) testre vonatkozik.

A bűnük természetét tekintve, "azokhoz hasonlóan paráználkodtak", miképpen Sodoma és Gomora lakosai (Júdás 7).

Az elbukásuk ideje az a "Noé napjaiban" történt (1. Pét. 3:20; 2. Pét. 2:7), de látszólag volt még egy ennél korábbi elbukás is, ami által az "akkori világ" elveszett (1. Móz. 1:1-2; 2. Pét. 3:6) és ez az Ádám előtti világra utal. Ez miatt a bűn miatt "tartattnak fenn az ítéletre", ( 2. Pét. 2:4) és lettek addig is "tömlötzbe" zárva (1. Pét. 3:19).

A Nefilimeknek (óriások a fordításban) nevezett utódaik, gonoszságokat cselekvő szörnyek voltak; és mivel emberfeletti lények voltak úgy méretben, mint jellemvonásokban, mindannyiuknak el kellett pusztulniuk (lsd. a 25. függ.). Ez volt az özönvíz egyedüli és kizárólagos célja.

Csak Noéban és családjában maradt fenn a tiszta ádámi, vagy emberi eredet (1. Móz.6:9, lsd. a megjegyzést). Mindenki más "romlottá" (sakat) lett és elpusztult (szintén sakat) [mint ádámi lény]. Az egyetlen megoldás tehát a teljes kipusztításuk volt (de facto), mivel mindannyian el is lettek pusztítva (de jure). (A 17. versben ugyanaz a szó (sakat) van használva a pusztításra, mint a 11-es és 12-es versekben a romlottságra). Lásd még a 25. függelélet a Nefilim címszó alatt.

A későbbi, második "berontás" minden valószínűség szerint akkor történt, amikor megnyilvánult az, hogy az asszony magva Ábrahám utódain keresztül fog eljönni és erre a második rontó célú kísérletre utal az 1. Móz. 6:4-ben a "sőt, még azután is" kifejezés (azaz Noé után, több mint 500 évvel az első berontás után). Ekkor az ellenfél célja az volt, hogy Kánaánt elfoglalva Ábrahám utódai előtt, megakadályozhassa azoknak a későbbi betelepedését. Az 1. Móz. 12:6 szerint, "akkor (azaz akkor már) Kannaneusok valának azon a földön."

Ugyanabban a fejezetben (1. Móz. 12:10-20), látható Sátán következő kísérlete arra, hogy meggátolja Ábrahám magvának megjelenését és meghiúsítsa Istennek azt a tervét, hogy Izsákban folytatódjon az Ábrahámnak adott ígéret. Később újra megismétli ezt a kísérletét (1. Móz 20: 1-18).

Ez a hatalmas konfliktus végigfut az egész Biblián, és önmagában is egy nagyon fontos bibliai tárgykör. A Sátán által felhasznált emberi eszközöknek minden adott esetben megvoltak a saját emberi céljaik és érdekeik, miközben Sátán a maga elsődleges nagy célját akarta rajtuk keresztül véghez vinni. Istennek minden esetben közbe kellett lépnie, hogy megakadályozza a gonoszságot vagy elhárítsa a veszélyt, amelyekről a szolgáinak legtöbb esetben még csak fogalmuk sem volt. A nagy Ellenség főbb támadásai vagy csapásai különösen a következő példákból látható:

A kiválasztott család elpusztítása éhhalál által, 1. Móz. 50:20

Miután bizonyossá vált az, hogy Dávid ágáról jön a Megváltó (2. Sám. 7), attól fogva az az ágazat lett a támadások célja. Sátán első támadása ezen az ágon az Jórám és Athália kapcsolatában történt Jósafát által, a 2. Krón. 17:1 dacára. Jórám megölte minden testvérét (2. Krón. 21:4).

Az Arábiaiak leölték minden gyermekét, Akházia kivételével (2. Krón. 21:17; 22:1).

Miután Akházia meghalt, Athália megölt mindenkit a "királyi ház sarjából" (2. Krón. 22:10). Egyedül a kisgyermek Jóás éli túl, aki megmenekül, hiszen Jehova szavának hűsége forgott kockán (2. Krón. 23:3).

Ezékiás gyermektelen volt, amikor kettős támadás érte az assir király felől és betegsége által (Ésa. 36:1;l 38:1). Ezékiás Istenhez fordult, annak hűségében bizakodva (Zsolt. 136).

Józsefet mentálisan, aggodalmakkal támadta meg (Mát. 1:18-20). Annak ellenére, hogy József törvénytartó, "igaz ember vala" el akarta kerülni Mária megkövezését (5. Móz.24:1); viszont elhatározta, hogy titkon elbocsátja őt. Ezért Isten egy angyalon keresztül közbelépett és kijelentette neki: "ne félj".

Heródes meg akarta ölni a gyermek Krisztust (Mát. 2).

Názáretben, újból megkísérelték őt a mélybe vetni (Luk 4), így elpusztítani.

A két nagy vihar a tavon szintén egy egy kísérlet volt.

Végül pedig a kereszthez érünk, majd a sírhoz, amely a kővel el lett zárva. De az "Isten feltámasztotta őt a halálból." És miképpen Jóás, ő is el van rejtve az Isten házában, ahol leült, várakozván (Zsid.10:12,13) és az "egy test tagjai" vele vannak ott elrejtve Istenben (Kol. 3:1,3), mint egy másik Jósabát; és látni fogják eljövetelét, mint egy másik Jójada (2. Krón. 23:3).

A "bukott angyalok" (Isten fiai) berontása volt az első kisérlet; és az az egész emberi faj ellen irányult.

Amikor Ábrahám el lett hívva, akkor őrá és magjára irányult a támadás.

Amikor " az asszony magva" végre megjelent, akkor minden támadás őrá irányult.

A Companion Bible 23. függelékének lábjegyzékében ez a megjegyzés található:

…Az Ap Csel. 17:29-ben használt "nemzetség" szónak például ettől különböző jelentése van. Ott a genosz szó használt, ami ott arra utal, hogy Istentől eredünk, vagy származunk.

Ennek a kifejezésnek nagy jelentősége van, ugyanis a negyedik században, a Hippói Agusztín filozófus és író elkezdett foglalkozni az angyali seregek, azaz az Isten fiainak az Ádám lányaival való paráznaságával. Ő arra a következtetésre jutott, hogy az nem történhetett meg, így azoknak a szövegeknek más a jelentése. Agusztín szándékosan más értelmet adott ezeknek az eseményeknek és azt állította, hogy az Isten fiai elnevezés az Ádám utódai vonatkoztak Séth ágáról, az emberek fiai megnevezés pedig Káin utódait jelentette. Megpróbálta teljesen jelentéktelenné tenni a keveredés eseményeit azzal az állítással, miszerint ott mindössze arról van szó, hogy a Séth tiszta ágazata, Káin utódaival keveredett. Agusztín eszmefuttatása végülis nagyon maradandónak bizonyult, mert még a huszadik században is ez a legelterjedtebb értelmezés, annak ellenére, hogy tökéletesen tönkretette az egyház hitelességét és képességét azzal kapcsolatban, hogy hatékony magyarázatot tudjon adni az antropológiai leletekre a Biblia szemszögéből nézve. Az Új Szövetség bizonyos szövegei eléggé egyértelműen utalnak az angyalok valamiféle elkövetett paráznaságára. Júdás levele, amelyet a legelfogadottabb nézetek szerint Jézus egy testvére írta és a kanonizált Szentírás része, feleleveníti a történteket.

Júdás 6-9 6. És az angyalokat is, a kik nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta. 7. Miképen Sodoma és Gomora és a körültök lévő városok is, a melyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak előttünk, örök tűznek büntetését szenvedvén. 8. Hasonlóképen mégis ezek is álomba merülvén, a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják. 9. Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!

Mindennek a lényege az, hogy voltak angyalok, akik elhagyták saját lakhelyüket és paráznaságot követtek el az emberek lányaival.

A God’s New Covenant - a New Testament Translation by Heinz W. Cassirer published by Eerdmans, Michigan, 1989, a következőképpen fordította Júdást:

Továbbá voltak angyalok, akik nem elégedtek meg annyival, hogy megtartsák a számukra kirendelt hatáskört és akik elhagyták a helyénvaló birtokaikat és az Úr oly módon bánt velük, hogy őket egy sötét helyre zárta, megkötve őket örök láncokkal,, tartva őket a nagy nap itéletére. Emlékezzetek Szodomára és Gomorára és a körülöttük lévő városokra, miképpen váltak bűnösökké azok által a paráznaságok által, amelyeket az angyalok is elkövettek saját vágyakozásaik okából. Most pedig figyelmeztető példaként állnak előttünk és büntetésből az örök tűz emészti meg őket. (A Cassier alapján magyarul).

Néhány más magyarnyelvű fordítása a Júdás 6-7-nek:

6 emlékeztetni akarlak arra, hogy az angyalokat, kik uralkodó helyzetüket nem őrizték meg, és saját lakhelyüket elhagyták, a nagy nap ítéletére láthatatlan láncokkal megkötöztette, homállyal borította be, őrizetre vetette, 7 emlékeztetni akarlak ara, hogy Szodoma és Gomora és a körülöttük levő városok is, melyek ugyanolyan módon mentek túltengő paráznaságban más hús után, örök tűz büntetését viselve, példaképül elénk állítva. (Csia Lajos)

6 Az angyalokat is, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lekóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken sötétségben tartja. 7 Szodoma és Gomora, meg a szomszédos városok, amelyek paráználkodtak és természetellenes kívánságokat követtek, az örök tűz büntetésével szintén intő példaként állnak előttünk. (Békés-Dalos)

A Cassirer Biblia fordítása nagyon világos. Bár a fenti fordítások mindegyike eléggé jól vázolja a történteket, de talán a Cassier mutat rá a legegyértelműbben arra, hogy a Júdás 6 szövege a saját lakhelyüket elhagyó és paráznaságot elkövető angyalokról beszél. Pál szintén ezt a nézetet tükrözi az 1. Korinthus 11-ben. Ebben a fejezetben Pál a nők magatartására utasít és kapcsolatba hozza azt az angyalokkal:

1. Korinth 11:10 Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt.

Az 1. Korinthus 11-ben leírtakban a fejfedés okai, továbbá a nők és a férfiak pozíciójának összehasonlítása, az angyali lények cselekedeteivel és a nőkhöz való viszonyukkal van kapcsolatba hozva. Ezért hangsúlyozza ki Pál azt, hogy az angyalok miatt. Ez a kijelentés sokak számára titokzatosnak tűnik, és valóban csak akkor kapjuk meg a pontos értelmét, ha megértjük a Júdásban leírtakat és annak a levélnek az 1. Mózesben leírt történethez fűződő szoros kapcsolatát.

A Teremtés könyvében leírtak kimondottan ezzel a keveredéssel és annak következményeivel foglalkoznak. Noé volt az egyedüli tökéletes ember az ő nemzedékében. Az özönvíz célja az volt, hogy elpusztítsa a Nefilim vagy a Refaim, Gibbórim lényeket.

Az Ésaiás 26-ban további utalást találunk a Refaim-ra.

Ésaiás 26:12-21 12. Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk. 13. Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved! 14. A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket. 15. Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait. 16. Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod. 17. Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram! 18. Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói. 19. Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat! 20. Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! 21. Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!

A 13. és 14. versekben van a lényeg :

13. Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved! 14. A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket.

Ennek a rész valójában a feltámadással kapcsolatos, ami jobban látszik a 19. Versből

A feltámadás azonban csak az egyik fajra vonatkozik, nem pedig mindkettőre. A Nefilimek és Refaimok nem részesülnek a felámadásban. A 14. versben a halottak szó helytelen fordítás, mert az eredetileg egy tulajonnév, azaz Refaim.

A bukott angyaloknak vagy az isteneknek a fiai által történt eseményekből viszont nem következtethetünk panteizmusra. A theoi vagy elohim lények mindannyian a Magasságos Isten teremtett fiai, vagy a mennyek fiai.

Az angyalok ezzel a bűnbeeséssel egy emberformájú fajt hoztak létre, akik viszont nem voltak tökéletes lények és akik méretüktől és erejüktől fogva nagyon erőszakosak voltak. A lázadó angyalok mindezt valószínűleg abból a célból tették, hogy meggátolják az Isten tervét azáltal, hogy az ádámi emberiséget elkorcsosítsák vagy megrontsák az ő utódaik bekeveredésével. Ezt majdnem el is érték, mert a keveredés csaknem univerzálissá vált. Mivel az utódaik az emberekét jóval meghaladó erővel rendelkező óriások voltak, így ők lettek a hatalmas, híres neves emberek vagy "hősök" az akkori világban. Az angol nyelvben például ma is gibberish-nek nevezik az érthetetelen, hablatyoló beszédet, amely a gibbórim által beszélt, megérthetetlen nyelvre utalt eredetileg.

A Companion Bible nyilvánvaló és egyértelmű magyarázatot ad a Nefilimekkel kapcsolatban. A nézőpont, amelyet Agusztin képvisel az Isten Városa című írásában idevonatkozóan az nagyon hibás és hamis, ami egyébként archeológiailag is könnyen bizonyítható.

A Companion Bible 25. függeléke

Az 1. Mózes 6-ban, a bukott angyalok és az Ádámtól származó leányok utódainak (lásd. az 1. Mózes 6-hoz fűzött megjegyzéseket a 23. függelékben) a neve a Ne-fil’-im, melynek jelentése a leesettek (a nafal, vagy aláesni igébőll). A Szentírásból csupán néhány dolgot tudhatunk meg ezekről a lényekről. Minden jel szerint, hatalmas méretűek voltak, ugyancsak hatalmas volt a gonoszságuk is. Emberfeletti, abnormális lények voltak, akiknek pusztulása szükségszerű volt az emberi faj fenmaradásának érdekében és Jehova igéretének hűsége miatt (1. Móz. 3:15).

Miattuk jött el az özönvíz pusztítása, "elborítván az istentelenek világát" (2. Pét. 2:5), amint azt Énok megjövendölte (Júd. 14).

De a Nefilimek újra feltűnnek a 4. Móz. 13:34-ben: "És láttunk ott óriásokat [Nefilim] is, az óriások [Nefilim] közül való Anáknak fiait". Hogyan lehetséges ez, ha mindannyian elpusztultak az özönvízben? A választ magábanfoglalja az 1. Móz. 6:4, ahol az áll: Az óriások [Nefilim] valának a földön abban az időben (vagyis Noé idejében], sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok [héb. gibbór, hősök], kik eleitől fogva híres-neves ( szószerint neves emberek, vagyis akik nevezetesek voltak az istentelenségeik miatt) emberek voltak.

Így a "sőt még azután is" az özönvíz utáni korszakra utal, amikor egy második, de már sokkal korlátoltabb területen és kissebb méretű berontást okoztak a bukott angyalok. Ez a rontás kizárólag Kánaán területére szorult és ezek voltak valójában a "kánaáni nemzetek". Azért is volt Izrael kötelessége kard által kiírtani az ott élő nemzeteket, mert ugyanúgy pusztulásra voltak ítélve, mint azok, akiket az özönvíz pusztított el.

Ez a második berontás valószínűleg azután történt, miután bizonyossá vált az, hogy a Megváltó az Ábrahám magján keresztül fog eljönni; mert amikor Ábrahám Haránból (1. Móz. 12:6) Kánaánba ment, a következő jelentős tény tárult fel: "Akkor (azaz már akkor) Kananeusok valának azon a földön." Az 1. Móz. 14:5-ből pedig láthatjuk, hogy akkor már letelepedtek Asztheroth Kárnajimban és Sávé-Kirjáthajimban "Refaim" és "Emim" néven.

A 15:18-21-ben fel vannak sorolva a kánaáni népek: A Keneusok, a Kenizeusok, a Kadmoneusok, a Hittheusok, a Perizeusok, a Refeusok, az Emoreusok, a Kananeusok, a Girgazeusok, és a Jebuzeusok (1. Móz. 15:19-21; 2. Móz. 3:8,17; 23:23; 5. Móz. 7:1; 20:17; Józs. 12:8).

Mindezeket a népeket Izraelnek teljesen ki kellett pusztítani (5. Móz. 20:17; Józs. 3:10), de Izreal nem teljesítette ezt a parancsot tökéletesen (Józs. 13:13; 15:63; 16:10; 17:18. Bír. 1:19,20,28,29,30-36; 2:1-5; 3:1-7); így nem tudható, hogy hányan menekültek el közülük más területekre. Ha mindez ismert lenne számunkra, az sok antropológiával kapcsolatos poblémát megoldana.

A további neveiket illetően, nevezték még őket Anákimnak az után az Anák után, aki a Nefilim-től származott és Refaim-nak, attól a Ráfától, aki egy másik nagynevű volt a Nefilim közül.

Az 5. Mózes 2:10-ben, az Emeusok, továbbá Horimok, Zanzummok ( 20,21) és Avim nevekkel vannak jelölve. Ezek a népek mint Refaimok voltak ismertek és gyakori utalások vannak rájuk ezen a néven: de sajnálatosan, a fordításokban sokszor ahelyett, hogy ezt a tulajdonnevet megtartották volna és ezt a nevet használták volna rájuk vonatkozóan, ahelyett ezt a tulajdonnevet gyakran és sok zavart okozva "holtaknak", "elpusztultaknak" vagy "óriásoknak" fordították. A Refaimok nem részesülnek a feltámadásban. Ez a tény az Ésa. 26:14-ben van kijelentve (ahol a Refaim tulajdonnév használata helyett "meghaltaknak" (KJV-ben) vagy "árnynaknak" (Károli) lettek fordítva. A a 19. versben pedig fordítástól függően szintén vagy "holtaknak", vagy pedig "árnyaknak" lettek fordítva).

A szó "halottak"-nak lett fordítva hét alkalommal (Jób 26:5; Zsolt. 88:10; Péld. 2:18, 9:18, 21:16; Ésa. 14:8, 26:19 (KJV)). "Megholtaknak" az Ésa. 26:14-ben (KJV-ben, a Károli ezt "árnyaknak" fordította). A "Refaim" megmaradt tulajdonnévnek tíz alkalommal (kettő esetben a margón feltüntetve) az 1 Móz. 14:5, 15:20; Józs. 12:15 (margón); 2 Sám. 5:18,22, 23:13; 1 Krón. 11:15, 14:9, 20:4 (margón); Ésa. 17:5. Minden más helyen" óriásoknak" lettek fordítva (KJV), 1 Móz. 6:4; 4 Móz. 23:33-ban Nefilim; és a Jób 16:14-ben gibbór (ld. a 14. Függ).

Ezeket a bibliai szövegeket olvasva és összevetve mindent megtudhatunk, amit csak tudni lehet ezekről a lényekről. Annyi biztos, hogy a második bekeveredés az az 1Móz. 14 előtt történt, hiszen ott a Refaim már bekeveredett az öt nemzetbe, beleértve Szodomát és Gomorát is, akiket legyőzött a négy király szövetsége Khédorlaomer vezetése alatt. A fő központjuk úgy tűnik, hogy "Asztheroth Kárnajim" volt, az Emeusoké pedig Sávé-Kirjáthajimban (1Móz. 14:5).

Anák az egyik legnevezetesebb Nefilim leszármazott volt; Rafa pedig egy másik híres ág, nevüket a nemzetségeikre hagyva. Anák apjának neve Arba volt, aki Hebront eredetileg felépítette (1Móz. 35:27; Józs. 15:13; 21:11); és Anáknak ez a palesztineai ágazata nem az Abrahim nevet viselte Arba után, hanem az Anakim nevet az Anák után. Ezek mind erősek, hatalmasak és magasak voltak (5Móz. 2:10,11,21,22,23; 9:2), ami látható abból, ahogy megrettentették a földet kikémlelő tíz személyt (4Móz. 13:33). Ógot, Básán városának királyát az 5 Móz. 3:11 említi meg.

Ezeknek az óriásoknak mérete és ereje jól látható a máig fennmaradt "básáni óriások városaiban" és nem tudni milyen számban és milyen távolságra vándoroltak onnan. Az valószínű, bár nem bizonyótott, hogy Egyiptomban hozzájárultak azokhoz az építkezésekhez, amelyek technikai kivitelezései máig foglalkoztatják a tudományt.

Arba a Khabiri vagyis akonfederáció által lett újjáépítve, hét évvel azelőtt hogy az egyiptomi Fáraók tizenkilencedik dinasztiája felépítette Czoánt. (Ld. a Companion Biblie 4 Móz. 13:23-hoz fűzött megjegyzéseit).

Ha ezek a Nefilimek és azok egy ágazata a Refaim, Egyiptommal kapcsolatban voltak, akkor talán magyarázatot találhatunk arra a problémára, ami hosszú időn keresztül foglalkoztatta a tudományt, vagyis arra, hogy hogyan voltak képesek a hatalmas köveket a piramisok és egyéb épületek színhelyére szállítani, majd felhasználni. Ha képesek voltak a máig fennmaradó "básáni óriások-városainak" felépítésére, miért ne kerülhettek volna Egyiptomba is?

Továbbá, ezekben a "híres-neves hatalmasokban" találhatjuk meg a pontos magyarázatot a görög mitológiák eredetére is. Ezek a mitológiák nem csupán az emberi elme kitalálmányai, hanem azokból a hagyományokból, emlékekből és legendákból alakultak ki folyamatosan, amelyek annak a hatalmas testű fajnak a cselekedeteit örökítették meg, akik valójában az 1 Mózes 6:4-ben bemutatott hatalmasok és híres-neves emberek voltak.

Tehát, a babiloni "Teremtés Táblák", az egyiptomi "Halottak könyve", a görög mitológiák és a pogány Kozmonógiák - mely írásokat egyébként sokak szentírásként tatanak, mások pedig felhasználják ezeket a Szentírás alátámasztásaként - mind egy eltorzított változatai egy eredeti igazságmagnak, amely miután az igaz történet feledésbemerült, ezekben az átalakul, eltúlzott és eltorzított formákban maradt fenn.

A Companion Bible megjegyzései nagyon hasznos segítséget nyújtanak, amikor a Nefilimekről olvasunk magában a Bibliában. A Holt-Tengeri Tekercsek még nem voltak feltárva, így nem lehettek felhasznosítva, akkor amikor a fenti megjegyzések elkészültek. A hagyományos vagy ortodox kereszténység lenagyobb hibája az volt évszázadokon keresztül, hogy a Bibliát anthropomorfikusan értelmezték. Istent és fiait, az angyali lények seregeit, az idő korlátaiban élő ember képére formálják. Csak mára jutottunk el odáig, hogy kihasználhatjuk a DNA ismerete által adott lehetőségeket, megismerjük a teremtés genetikai felépítését és ez segítségünkre lehet abban is, hogy feltárjuk mi is történt valójában a múltban. A klasszikus világ mitológiái, ha nem is tökéletesen, de rámutatnak egy emberfeletti képességgel rendelkező szellemi teremtésre. A különböző történetek egy olyan háborúra mutatnak rá, amelyben a teremtés fölötti uralomért és annak végleges céljáért folyt és folyik még ma is a küzdelem. A bukott angyalok utódainak, illetve a Nefilim lények létének a tagadása a Kr.u. 4.-ik századtól kezdődött el. Az ókori Izraelben egyértelmű, valós tényként fogadták el ezeknek az eseményeknek a valóságát. Az Új Szövetségben szintén alapvető tényként és példaként vették a bukott angyalok sexuális paráznaságát

Ha egy szellemi lény meg tud jelenni mint egy férfi és testileg tusakodhat egy másik férfival, akkor semmi akadálya nem lehet annak, hogy férfi testben megjelenjen és egy emberi nővel testi kapcsolatba kerüljön. Az angyali lényeknek, legalábbis azok egy bizonyos rangjának képességei közé tartozott az emberformájú lények megteremtése, amire abszolút bizonyítékok vannak. A földön megjelent különböző, korai emberformájú lények nem lehetnek mind az Isten teremtményei.

Egy tökéletlen teremtés esetében kétségbe vonhatnánk az Isten természetét és képességeit. Ez az alábbiak alapján következtethető:

1. Feltételezés: Az Isten teremtette az Ádám előtti emberformájú lényeket.

1. Következtetés: Nem voltak tökéletesek.

2. Következtetés: Az Isten terve lehetőséget adott arra, hogy a földön élő, tökéletlenül megteremtett lények megronthatták a földet annyira, hogy annak el kellett pusztulnial; vagy pedig:

3. Az Isten kisérletezik.

Ha Isten kisérletezik, akkor nem tudhatja a cselekedeteinek a következményeit előre, így nem lehet mindentudó. Ha pedig akarattal, szándékosan teremt valamit hibásan, akkor Ő maga sem lehet tökéletes.

Ha Isten nem mindentudó vagy nem tökéletesen jó, akkor nem lehet Isten. Vagyis egy lény, aki nem tud mindent előre az nem lehet Isten. Az Isten pedig mindentudó, mindenható és tökéletes jóság.

Következtetés: Isten kiutalta a teremtés hatalmát és a szabad akarat szerinti választást jogát az elohim lényeknek. A hozzá képest alsóbrendű szellemlények képesek hibát követni és hibába is estek, anélkül, hogy az Isten tökéletes természetét megkérdőjelezhetnénk. Ezért nincs ellentmondás a pontosan értelmezett Biblia írásai és tudományos, archeológiai bizonyítékok között. A Nefilimek egy másik ága az ádámi emberhez hasonlatos, de attól különböző formájú lény volt. Ezek voltak azok az emberszabású lények, amelyek évezredekkel megelőzték az ádámi teremtést, de nem képviseltek egy folyamatos ágazatot, hanem egymástól függetlenül, nagyobb időkihagyások után különböző formákban tűntek fel.

A legvalószínűbb az, hogy az Ádám előtti földön uralkodó bukott angyalok több hullámban is megkísérelték az inteligens lények teremtését, hogy azzal meggátolják az Isten tervét. A modern tudomány megállapítása szerint, az inteligens emlős lények megjelenése vagy kialakulása egy naprendszer élettertamának csak néhány millió éves időszakában lehetséges. Az ezt megelőző életformák, mint pl. a dinoszauroszok, egy még korábbi teremtési kisérletre vallanak. Az emberformájú lények különböző fajtáinak megjelenései között elképesztően nagy időbeli hézagok vannak, ami pedig kizárja az evolúcióró elméletét (lásd. Cox Creation FromAnthropomorphic Theology to Theomorphic Anthropology). A bukott angyalok, Isten és a hűséges angyalok elleni háborúja által az akkori föld, és vele teljes naprendszerek elpusztultak, amiből következett a föld újrateremtése. Ennek a mennyei háborúnak az eseményei az Isten misztériumai közé tartoznak, amelyeket csak az Isten tud feltárni és ha azt megteszi, az az egész világ számára megdöbbentő megnyilvánulás lesz.

Kik voltak és mit akartak a nefilimek?

A görög mondák titánoknak és gigászoknak, a kánaáni népek emeusoknak nevezték őket, a Biblia pedig héberül nefilimek
néven emlegeti azokat a rendkívüli termetű és képességű lényeket, akik természetfeletti származással rendelkeztek, angyalok vagy félistenek és emberek ivadékai voltak. Egy most megjelent könyv szerint a félig ember, félig isteni származású lények nem csak a mondák világához tartoznak: valóban létezett a nefilimek faja, az emberi történelemnek legalább két időszakában döntő szerepet játszottak, és tevékenységük nyomai a mai napig láthatók a Föld különböző pontjain.

Húsvét-szigetek...

Patrick Heron ír történész érdeklődését az keltette fel a gigászok iránt, hogy egymástól igen különböző időben és térben élő krónikások és művészek is megörökítették az embereknél jóval magasabb és kivételes tudományos ismeretekkel rendelkező szuperlények történeteit. Kik voltak ők, létezett-e valaha itt a Földön egy rendkívüli faj, és ha igen, mi lett a sorsuk? Heron a mítoszok, legendák és ősi dokumentumok szerteágazó halmazából a legrégibbet, a Teremtés könyvének beszámolóját választotta kutatásának alapjául, és ennek szövegeit vetette egybe más ókori forrásokkal, meglepő hasonlóságokat tárva fel. Cikkünkben ezúttal csupán az alapszövegekből válogattunk, de a görög mondákat vagy az egyiptomi vallást ismerő olvasók maguk is könnyen sorolhatják a kézenfekvő párhuzamokat.

A nefilimek első eljövetele

„Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születtek. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vettek magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala. ... Az óriások (nefilimek, szó szerint «bukottak») voltak a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.” (Mózes első könyve 6,1-4)
A Teremtés könyve szerint tehát Noé korában, az özönvíz előtt idegen angyalok lepték el a földet, akik szexuális kapcsolatba léptek azokkal a nőkkel, akiket megkívántak. A Biblia más részeiből a teológusok, például a magyar nyelvű könyvei révén itthon is ismert Derek Prince úgy véli, hogy az Isten által teremtett angyalok egy része - körülbelül az egyharmaduk - a Sátán (Lucifer) bukásával együtt kiszorult a mennyből, és az univerzum egy alacsonyabb szintjére lett száműzve. Ádám és Éva teremtése után több száz évvel fedezték fel maguknak az emberi fajt, amely olyan hatást gyakorolt rájuk, hogy közülük többen - az újszövetségi Júdás-levél szavaival - „elhagyták lakóhelyüket”, és „bementek az emberek leányaihoz”.
A genetikai keveredés eredményei hatalmasok, gigászok lettek, akik gyorsan híressé váltak. A bibliai kánonban nem szereplő, ám az egyházatyák által is elismert forrásnak tartott és gyakran idézett Énok könyve szerint eredetileg „őrzőkként” lettek kiküldve a Földre, ám hamarosan vágyra gerjedtek a földi nők szépsége láttán. Talán meglepő, de az ókori irat szerint elsősorban a hajuk látványa vonzotta őket ellenállhatatlanul. Azoknak a lényeknek, akiket nemzettek, különleges tudást adtak: megtanították őket a föld és az ég jeleinek a megfejtésére, az asztrológiára és az igézet fortélyaira. Tőlük ismerték meg az emberek az építészet, az időjárás és az orvoslás, de még a testszépítés (kozmetika) tudományát is. A „hatalmasok” így nemcsak több méter magas termetükkel, de titkos tudásukkal is uralkodni kezdtek a többi ember felett. A keveredés negatív következményekkel járt. A föld megtelt gonoszsággal, és az emberek „szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz” lett.
Énok könyvének a leírása szerint az „(asszonyok) terhesek lettek, és hatalmas gigászokat szültek, akik magassága 30 sing (13,5 méter) volt. Ők megemésztették az emberek kezének minden gyümölcsét. És amikor az emberek már nem tudták továbbra is kiszolgálni őket, a gigászok ellenük fordultak, és megrontották őket. És vétkezni kezdtek a madarak, vadállatok, csúszómászók és a halak ellen is, és megemésztették egymás testét, és a vérüket megitták”. Az elszabadult földi pokol - az emberek, állatok féktelen genetikai összekeveredése - ellenére a nefilimek Noé korára olyan elválaszthatatlanul összekeveredtek az emberekkel, hogy Isten csak radikális beavatkozás - az özönvíz - révén tudta tőlük megszabadítani a Földet. A nefilimek magukkal rántották - egy család híján - az egész emberiséget a pusztulásba. A Biblia alapján a hibrid faj, a „hatalmasok” elpusztultak az özönvízben, míg nemzőik, a bukottak az ítélet napjáig láncokba verve az alvilág legsötétebb részének, a Tartarosznak lettek a foglyai. A Noé és családja révén túlélő emberi faj tehát látszólag megszabadult az idegen befolyástól - ám csak egy időre.

...Stonehenge, ...

A második földreszállás

Az özönvíz után 436 évvel azonban a gigászok újra felbukkantak a Bibliában. A Mezopotámiából érkezett vándor, Ábrahám, szemtanúja volt a történelem első feljegyzett regionális háborújának, amelyben négy király szövetsége harcolt öt másik király koalíciójával szemben. „A tizennegyedik esztendőben pedig eljöve Khédorlaomer és a királyok, akik ővele valának, és megverék a refeusokat Asztheroth Kárnajimban, és a zuzeusokat Hámban, és az emeusokat Sávé-Kirjáthajimban.” (Mózes első könyve 14,5)
A refeusok népének őse Rafa volt, akinek a neve „félelmetest, hatalmast” jelent. Egy másik bibliai rész további hasonló népeket is megnevez. Az Egyiptomból való kivonulás után az izraeliták a Moáb pusztájához értek, ahol „az emeusok laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és szálas, mint az anákok. Óriásoknak (refeusoknak) állíttatnak vala azok is, mint az anákok, és a moábiták Emeknek hívták őket.” (Mózes ötödik könyve 2,10-11)
Az emeusok neve rettenetest jelent, az anákok pedig „hosszú nyakú óriások” voltak. Anák Arba fia volt, akinek a neve héberül Baál (istenség) erejéből valót jelent. Azt, hogy az ígéret földje tele volt gigantikus termetű lakókkal, a Mózes által kiküldött kémek is jelentették: „Az a föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, a mely megemészti az ő lakóit; az egész nép is, a melyet láttunk azon, szálas emberekből áll. És láttunk ott óriásokat (nefilimeket) is, az óriások (nefilimek) közül való Anáknak fiait, és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok valánk.” (Mózes negyedik könyve 13,33-34)
A kánaániak rendkívüli mezőgazdasági ismereteire utalhat az, hogy a kiküldött kémek több kiló súlyú szőlőfürtökkel tértek vissza, amely fajta ismeretlen volt előttük. Mekkorák lehettek ezek az óriások? Az egyik nép királyáról, a básáni Ógról Mózes feljegyezte, hogy az ágyának a mérete mintegy ötszöröse volt a mai fekhelyeknek: 571 centiméter hosszú és 254 centiméter széles volt. Ebben az ágyban éppen elfért volna a talán legismertebb kánaáni gigász, az ifjú Dávidtól szégyenletes vereséget szenvedő filiszteus Góliát is, aki 442 centiméter magas volt.
De honnan származhattak ezek az óriások, amikor elődeik mind kipusztultak az özönvízkor, a bukott angyalok pedig láncokba voltak verve a Tartarosz mélyén? A logikus válasz az, hogy az özönvíz után másodszor is megtörtént az angyalok egy csoportjának a földreszállása. Ezt a teóriát erősíti meg a Biblia is: „Az óriások (nefilimek) voltak a földön abban az időben (az özönvíz előtt), sőt még azután is...” (Mózes első könyve 6,4)

...gizai piramisok: építmények, amelyek őrzik titkukat

A már idézett Énok könyve szerint erre az özönvíz előtt a Kánaán földjének északi határán fekvő Hermon hegyén került sor. Patrick Heron szerint amennyiben ismét ide érkeztek, ennek az emlékét őrzi a hegy lábánál fekvő Baál-szentély, Caesarea Philippi, mai nevén Banias mellett.
A nefilimek második generációjának a nyomait őrzik Heron szerint azok a gigantikus építmények a Föld különböző pontjain, amelyek időszámításunk előtt 2000 körül bukkannak fel, szinte a semmiből. A kor népei látszólag előzmény nélkül jutottak olyan technikai és csillagászati ismeretek birtokába, amelyekkel a zikkuratokat, piramisokat és más hatalmas alkotásokat létre tudták hozni. Heron Nefilimek és az apokalipszis piramisa című könyvében bemutatott példák közül a legismertebb a Kheopsz fáraó idején épített gizai Nagy Piramis. A tizenhárom hektár területen fekvő építmény mintegy 2,3 millió kőtömbből áll, amelyek átlagosan 2,5 tonnásak, ám van köztük néhány száztonnás is, amelyek ráadásul a piramis belsejében, a föld felszínétől 46 méter magasban helyezkednek el. Heron számításai szerint, amennyiben a piramis Kheopsz huszonhárom éves uralkodása alatt folyamatosan épült, ötpercenként kellett egy-egy kőtömböt a helyére illeszteni, éjjel és nappal dolgozva. És ez csak a puszta méret. A piramis oldalai szinte tökéletes derékszöget zárnak be, pontosan a négy égtáj felé néznek, a központjából kiinduló nyílásai egyenesen az ég két legfényesebb csillagára nyílnak, és a mérnöki, csillagászati bravúrok sorát még hosszan lehetne folytatni.
Természetesen Heron teóriájának több elemét a tudomány mai állása nem, vagy még nem igazolja, az ókorral kapcsolatos ismereteinket érintő kérdőjelek szinte hétről hétre sokasodnak, mint azt a július elején megfejtett görög csillagászati korongok is bizonyítják.

Azthiszem elég sok szempont és ige helyet kepott ebben és teljesebb így a kép.