Időnként dolgozni is szoktam, meghát egyéb teendőim is vannak. De igyekszem válaszolni, ahogy tudok. Továbbá az is probléma, hogy rengeteg kérdést vetsz fel, amire ha mind kimerítően válaszolnék, egész nap a gép előtt ülhetnék. Én ezt pihenésként és szórakozásként űzöm, pusztán a vita élvezetéért.

Krisztus, ahozképest, hogy hitem szerint ő az Isten, valóban nem látványosan jött el, szinte titokban, egyszerű szegényes átlag emberként, nem írták fel születését a császári évkönyvekbe. Hogy miért? Ez jó kérdés, a miért rejtőzködik el Isten, ha van témakörhöz tartozik. Majd beszélhetünk róla, de nem akarok egyszerre több szálon vitatkozni, főleg olyan valakivel, aki meglehetősen ellenséges és gunyoros módon közelít a dologhoz.

Előzmény

Válasz

A kérdéseimre mikor válaszolsz, amit előbb tettem fel??

Előzmény

Válasz

"A legvalószínűbb időpont: Kr.e.7."
Erre számítottam!! Valóságban nem tudja senki, hogy az emberiség megváltója, az isten fia mikor született!! Ez egy nagyon nagy szégyen a zsidó-keresztény vallás számára, mert legalább ezt illene pontosan tudni, hogy mikor,hol,hogyan, született ez a szuperman!! Az igazság pedig az, hogy a bibliai jézus, sosem létezett, csak kitalált hős!!!
A bibliában nem tévedéseket nehéz keresni, hanem igazságot!! Összeollózták mindenhonnan, egy csomó előző kultúrából, és ezt etetik ezekkel az "okos" emberekkel, és természetesen szent igazságnak van elkönyvelve!

Előzmény

Válasz

A legvalószínűbb időpont: Kr.e.7.
Quirinus amolyan átmenti vagy társ kormányzó volt a népszámlálás idején, de mivel Szíria helytartójaként került a köztudatba, ezért így hivatkozik rá Lukács nagyjából 60 évvel az események után.
Ha Lukács egyáltalán tévedett, csak a titulusban tévedett, más történeti munkákban ennél sokkal nagyobb tévedések is vannak, és senki nem gondolja, hogy ettől eleve hazugság az egész.
A többi állításod cáfolatára egyenlőre se időm se energiám.

Előzmény

Válasz

Mikor született jézus? Pontos dátumot kérek!! Hogyan született? Értem! Szóval Lukács azért nevezte Quirinus-t helytartónak, mert nem volt az, csak később lett helytartó!! :)

Előzmény

Válasz

"Ha Jézus élt, valamikor meg is kellett születnie. Mikor született Jézus? Máté szerint akkor, amikor Heródes Júdea királya volt. Lukács szerint meg amikor Cirénius volt Szíria kormányzója. Nem születhetett a két vezető hatalma alatt, mivelhogy Heródes i.e. 4-ben meghalt, Cirénius, azaz a római történetírás szerint Quirinius pedig tíz évvel később került csak Szíria kormányzói székébe."

Kr.e 8-6 között Sentius Saturninus volt ugyan Szíra helytartója, de biztosan tudjuk, hogy az Itureusok elleni háborúskodás miatt a császári hadvezér, Sulpicius Quirinus kormányozta a térséget. Ekkor volt a Lukács által említett és más forrásból is megerősített népszámlálás, amikor Jézus született, s természetesen Heródes is még élt. Lukács nem azért nevezi Quirinust szírai helytartónak, mert már akkor is az volt, hanem mert később valóban az lett. A nevezetes személységek korábbi tevékenységét is a későbbi rangjával együtt szoktuk emlegetni.

Előzmény

Válasz

Nem kell kiforgatni a szavaim, hanem olvasd végig!! Cáfold meg, és válaszolj a kérdéseimre!! nem kell terelni, és mellébeszélni!!!

Válasz

A Biblia értelmezésben éppenséggel nem vagy túlképzett. Ami nem baj, csak tudjál róla, hogy esetleg másként is lehet értelmezni. Most csak egyet említek.
Quirinus igaz Kr.u. 6-ban lett Szíria helytartója, de már korábban is katonai kormányzóként igazgatta a tartományt, s akkor is volt népszámlálás. Lukács abban esetleg tévedhetett, hogy helytartónak nevezi az akkor még csak kormányzót, de az is teljesen természetes, hogy a közismert személyek korábbi tevékenységét a későbbi rangjukkal együtt emlegetjük. Ha például azt mondjuk, hogy Mátyás király Prágában raboskodott, nem úgy értjük, hogy már akkor is király volt.

Előzmény

Válasz

A korai századokban nagyon sok evangélium keringett, és ezek zöme koholmány volt. Ilyenek vannak, hogy „Pál evangéliuma”, „Bertalan evangéliuma”, „Iskarióti Júdás evangéliuma”, „Az egyiptomiak evangéliuma”, „Péter evangéliuma” (vagy másképp „gyűjteménye”), „Krisztus szónoklatai és mondásai” és egyéb jámbor művek tömkelege, egy olyan gyűjtemény, amit az „Apokrif újtestamentumnak” tekinthetünk. Emberek, akiknek a kiléte homályba vész, evangéliumokat írogattak, és hozzácsapták keresztény figurák neveit, hogy fontosabbnak látszódjanak. Műveket koholtak az apostolok nevében, Krisztus nevében. A legnagyobb keresztény előadók mondták, hogy a hit dicsősége érdekében megtéveszteni és hazudni: erény volt. A híres dékán, Milman, meghatározó keresztény történész mondta: „A kegyes csalás akkoriban elfogadott módszer volt.” Dr. Giles atya így ír: „Nincs kétség afelől, hogy abban az időben rengeteg könyvet írtak a megtévesztés szándékával.” Robertson Smith professzor: „Irgalmatlan nagy tömegben gyártották a hamis irodalmat, hogy alátámasszák valamelyik csoport nézeteit.” A korai egyházat elöntötték a hamis vallásos iratok. Ebből a tengernyi kotyvalékból lettek kiválasztva a mi evangéliumaink, papok által, és isteni sugallatnak nevezve őket. Ezek az evangéliumok is koholmányok tehát? Nem tudjuk biztosan, hogy nem. De hadd kérdezzek valamit: ha Krisztus tényleg létezett, vajon minek kellett koholmányokat gyártani, hogy bizonyítsák a létezését? Eszébe jutna bárkinek is dokumentumokat hamisítani, hogy bizonyítsa egy olyan ember létezését, akiről mindenki tudja, hogy élt? A korai keresztény hamisítások a keresztény álláspont lehető legordítóbb gyengeségei.
Ha Jézus élt, valamikor meg is kellett születnie. Mikor született Jézus? Máté szerint akkor, amikor Heródes Júdea királya volt. Lukács szerint meg amikor Cirénius volt Szíria kormányzója. Nem születhetett a két vezető hatalma alatt, mivelhogy Heródes i.e. 4-ben meghalt, Cirénius, azaz a római történetírás szerint Quirinius pedig tíz évvel később került csak Szíria kormányzói székébe.

No és hol született Krisztus? Az evangéliumok szerint akkoriban „Názáreti Jézusnak” szokták volt nevezni őt. Az újszövetségi írók igyekeztek úgy beállítani, mintha Galilea Názáret nevű települése volna a szülőfalu. A szinoptikus evangéliumok szerint ott töltötte élete harminc évét. Emellett Máté azt mondja, Betlehemben született, hogy beteljesedjen egy prófécia Mikeás könyvéből. Csak hát Mikeás próféciájának nem sok köze van Jézushoz.


Názáretben született. Úgy hívták, hogy „Názáreti Jézus”; és állítólag élete utolsó éveiig ott is élt. Felmerül a kérdés: volt abban a korban egyáltalán Názáret nevű város? Az Encyclopaedia Biblicában, amit teológusok írtak, és a legnagyobb angol nyelvű referenciamunka, ezt olvassuk: „Nem tudjuk kijelenteni, hogy létezett Názáret nevű város Jézus korában.”
Születése után Krisztus, úgy ahogy van, megszűnik létezni. Egyetlen kivétellel, amit Lukács jegyzett le, semmit nem hallunk róla 30 éves koráig. A templomban való beszélgetését az írástudókkal tizenkét éves korában egyedül Lukácsnál találjuk meg. A többi evangéliumot ez a történet láthatóan nem érdekli, és ettől eltekintve mind a négy evangélium teljes hallgatásba burkolózik hősük első harminc évéről.

Szóval az evangéliumok semmit nem tudnak Krisztus harminc évéről. Mit tudhatnak akkor ennek az életnek a többi éveiről? Mennyi ideig tartott Krisztus „működése”, azaz nyilvános karriere? Máté, Márk és Lukács szerint Krisztus nyilvános élete körülbelül egy évet tett ki. Ha Jánosnak hiszünk, akkor hármat. A szinoptikusok azt mondják, hogy Krisztus nyilvános munkája egész végig Galileában zajlott, és hogy Jeruzsálembe csak egyszer ment, röviddel halála előtt. János reménytelenül eltér ettől is, szerinte Krisztus nyilvános életének legtöbb idejét Júdeában töltötte, és sokszor járt Jeruzsálemben is
Mivel az Újszövetséget teljesen sosem harmonizálták, ezért a benne fellelhető sok ellentmondás, rosszindulatú, káros tanítás jelenléte mind a mai napig tisztázatlan és logikus magyarázatra szorulhatna, ha egyáltalán lehet logikát kisajtolni egy ilyen irományból. Jézus tanításáról elsősorban azt tudjuk, hogy középpontjában a szeretetparancs áll, miáltal Jézus maga a szeretet és a jóság. Jézus továbbá hirdette az emberek közti egyenlőséget, békességet, a közöttük való kiengesztelés, megbocsájtás fontosságát.

Ezt az irányt szem előtt tartva mindjárt lehet idézni a jézusi szeretet-tanítás példáját: „Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van adatik; akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle. Sőt ennek felett amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én őrajtuk uralkodjam, hozzátok ide és öljetek meg előttem" ( Lk. 19. 26:27). Tehát Jézus nagy szeretetmámorában, azok legyilkolására buzdít, akik nem hajlandók elfogadni, hogy 'ő uralkodjék felettük'

Lukács a zsidó elődeitől átörökölt türelmetlenséget, vak fanatizmust szégyentelenül adta Jézus szájába, és így a jézusi tanítás mind a mai napig azt vallja: „Ha valaki énhozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” (Lk. 14:26.). Ez aztán egyenes beszéd a jóságos Jézuskától!
Jézus kicsinyesen bosszúálló hozzáállással örök kárhozatra ítéli azt, aki egy transzcendens entitás ellen mer szólni: „... de aki a Szentlélek ellen szól, annak sem ezen, sem a másvilágon meg nem bocsátatik.” (Mt. 12-32.)
Az itt kiragadott példákat végiggondolva, talán jobban meg lehet érteni a nagy felkészültségű tudós, Joseph McCabe összefoglalását: „Az evangéliumok Jézusa kinyilatkozásai között – leszámítva szemérmes tisztaságát – nehezen találni olyat, aminek Jézus máshol nem mondott volna ellent, meg nem szegett volna később vagy át ne hágott volna valamikor. Tanításaiból hiányzik a társadalom problémáinak megoldására vonatkozó útmutatás, a közösségi, polgári szinten való céltudatos irányítás, mert úgy gondolja, hogy világunknak hamarosan vége lesz. Jézus a legszürkébb puritanizmus archetípusa; megvető, gőgös és gúnyos avval szemben, ami tűrhető, tárgyilagos vagy őszinte az életben, keserű és igazságtalan azokkal szemben, akik tőle eltérőek, sokszor kivihetetlen, használhatatlan, mi több néha bolondos tanácsokat, javaslatokat képes csak nyújtani. Abszurdum azt állítani, hogy a modern világ emberének szüksége van egy ilyen Jézusra.”
Különböző időkben, más és más szerzőktől eltérő indíttatású szövegek kerültek be az evangéliumi gyűjteményekben és az új eszméket befirkantó pap sokszor nem tartotta fontosnak a bejegyzésével ellentmondó régebbi elv korrigálását. „Nem küldetettem csak az Izráel házának elveszett juhaihoz:” (Mt. 15-24.). Ez a zsidó-centrikus Jézusi kijelentés a II. sz. végére már kínos és nem kívánatos volt, mégis meghagyták, pedig a Márk evangéliumába belehamisító ortodox atya egyértelműen megfogalmazta, hogy mit kell a zsidókkal csinálni. A zsidók ellen forduló kompilátor Ésaiás példázatot (5: 1-7) véve alapul Jézus szájába adja, hogy az isten elveszejti a zsidókat és földjüket másnak adja, mert megmerték ölni az Emberfiát.

Ha valós történelmi keretbe próbáljuk helyezni az evangéliumi passzusok cselekményeit, akkor elkerülhetetlenül magyarázatokra és a magyarázatok további magyarázására van szükség, melynek végén ugyanolyan hiányérzet marad, mint az elején volt, mikor először fogalmazódott meg a kétség.
A Jézus -sal kapcsolatos események, egy kitervelt forgatókönyv szerint voltak realizálva.

Válasz