A csillagok életének kezdetekor és befejeztekor ugyan a gravitációs energia felszabadulása fontos szerepet kap, de közben magreakciók során felszabaduló energia fedezi sugárzásuk energiáját.

"A Nap másodpercenkénti energiatermelése kg-onként 1.94·10^-4 Joule. Az UW CMa A nevű csillag esetében ez az érték 9 Joule, míg a Sirius B nevű fehér törpénél 5·10^-7 Joule. A csillagok tömegegységre vonatkoztatott energiatermelése, az ún. energiaprodukció tehát igen komoly mértékben függ a csillag belsejében uralkodó állapotoktól.

A Nap és a csillagok energiatermelésére a csillagászat története folyamán sokféle feltevés volt. Először közönséges égésnek tulajdonították a Napban keletkező energiatermelést. Ez azonban csak ezer években mérhető ideig elegendő, ami ellentmondásban van a Nap korával, amely legalább 4.5 milliárd éve gyakorlatilag ugyanolyan intenzitással sugározza a Földet. Az első fontos lépést a csillagokban zajló energiatermelő folyamatok megismeréséhez Lord Kelvin tette meg 1887-ben, a Nap energiatermeléséről tartott előadásában. Kelvin és kortársa Herman von Helmholtz német természetkutató felvetették, hogy léteznie kell egy olyan ismert energiaforrásnak, amit a Nap hasznosítani tud. Ez nem más, mint a gravitáció. Ugyanis ha egy gázgömb összehúzódik, akkor a potenciális energiája csökken. Ez az energia viszont növeli a csillag részecskéinek kinetikus energiáját, azaz a csillag anyagának hőmérsékletét. Ha a Nap ifjúkorában a Plútó pályájáig elnyúló gázködből sűrűsödött össze (akkori átmérője 5000-7000 millió kilométer) a mai méretére (1.4 millió kilométer), akkor keletkezésekor hatalmas gravitációs energia szabadulhatott fel. A folyamatos összehúzódás következtében energia szabadult fel, ami az anyag felmelegedését eredményezte. Mai ismereteink szerint a csillagok életének kezdeti szakaszában ez a folyamat eredményezi hőmérsékletük, s emiatt fényességük kezdeti növekedését. Kelvin számításai szerint ha a Nap évente csupán 50 métert zsugorodna, akkor ez már fedezné a Nap megfigyelhető sugárzását, s akár több millió évig tündökölhetne az égen. Azonban ahhoz, hogy a Nap a jelenlegi szinten sugározzék 25 millió év alatt ponttá kell zsugorodnia. A Nap tehát nem termelhette az energiát az elmúlt 4.5 milliárd évben a gravitációs kontrakció rovására.

Ma már tudjuk, hogy a csillagok életében csak viszonylag rövid ideig tarthat a gravitációs kontrakció szakasza, mely az éppen kialakulóban lévő csillagok esetében játszik fontos szerepet, illetve a nagytömegű csillagok életének utolsó fázisában.

A gravitációs összehúzódás mellett a radioaktív bomlás is felmerült lehetséges energiatermelő folyamatként, de itt is hasonló akadályba ütközünk mint korábban, azaz a radioaktív bomlás, mint energiatermelési mód csak legfeljebb néhány millió évig képes a Nap sugárzását a jelenlegi szinten tartani. Atkinson és Houtermans 1929-ben mutattak rá, hogy a Nap energiatermelése a magas hőmérséklet hatására létrejövő magreakciók "rovására" írható. A pontos számításokat Bethe és Critchfield (1938) végezték el, mely alapján a Nap belsejében uralkodó tízmillió fok körüli hőmérsékleten olyan fúziós reakciósorozat megy végbe, melynek végeredményeképp négy darab protonból, vagyis hidrogén-atommagból egyetlen hélium-atommag keletkezik, melynek során energia szabadul fel."

"Kelvin számításai szerint ha a Nap évente csupán 50 métert zsugorodna, akkor ez már fedezné a Nap megfigyelhető sugárzását, (de nem csak megfigyelhető mennyiségű sugárzásról van valójában szó, hanem sokkal több mennyiségről) s akár több millió évig tündökölhetne az égen. Azonban ahhoz, hogy a Nap a jelenlegi szinten sugározzék 25 millió év alatt ponttá kell zsugorodnia."

Nézzük csak!:

Évente 50 méter az 100 év alatt 5 kilóméter.

Elég gyors fogyás.

1000 év alatt pedig az 50 kilómétert jelent.

1 millió év alatt az már 5 ezer kilómétert jelent.

Ez talán még mindíg biztonságos távolságot jelentene de már jóval melegebb felszíni hömérsékletet okozott volna a földön.

"Az alábbi képet a NASA Goddard Space Flight Centerében működő Solar Dynamics Observatory-ban készítették augusztus elsején. Az utólag színezett képen látható forró plazma hőmérséklete 1-2 millió Celsius-fok között ingadozik. Bár viszonylag kisméretű kitörésről van szó, ez is közel egymilliárd tonnányi részecskét lökött ki a Napból a Föld irányába. A mintegy 150 millió kilométeres távolságot mindössze két nap alatt megtévő anyagfelhőnek köszönhetően egyébként a megszokottnál jóval délebbre is megfigyelhető volt a sarki fény jelensége.

A Nap háborgó felszíne egy kisebb kitörés során"

 Hűha, tehát tényleg nagy intenzitással és komoly mennyiségű anyagot éget el a nap és sugároz a környezetébe.

Mivel azt gondolom, hogy a biblia szerinti időegység ami föld korát jelenti körülbelül 6 ezer év ezért az a távolság amit Kelvin óvatos becslésével számolva megkapunk az a 300 kilóméteres zsugorodás.

Hatezer évvel számolva természetesen lehet változás a nap erejében földi szempontból de ez még mindíg olyan életet biztosít a földön ami ha lehet még inkább kedvezőbb a földi növényzet számára, mint a lehetséges korábbi 1 millióval számolt évmennyiség esetében.

A mai "tudomány" a földet 4.5 milliárd évesre becsüli.

Tehát a nap 1 milliárd évvel ezelöt még 5 millió kilóméterrel volt közelebb a földhöz.

Vagyis a zsákmányálatok feketére égve voltak elfogyasztva a húsevők által és még vizet sem tudtak rá inni, mert akkor még a felszini hőmérséklet miatt nem voltak vizek.

4milliárd éve viszont 20millió kilóméterrel lenne közelebb a földhöz ami azt jelenti, hogy hogy a  Merkúr 57 millió kilóméteres mai távolsága helyett csupán 37 millió kilóméterre kellett volna lennie a naptól és jóval korábban belezuhannia.

Ennek a belezuhanásnak még a feltételezett föld születés utáni időpintban meg kelett volna történnie.

De mivel a merkúr még itt van és vidáman sütteti magát a legközelebbi pályán ez is egy ellenpéldája a világegyetem tőbb milliárd éves létezését állító mai "tudományos" állás.

De az írás tulajdonosa szerint is a nap az eddigi sugárzása melett 25 millió év alatt kis pontá zsugorodna, holott a nap felfúvódádát korábban...

"(MIT)

Napunk lassan fogyasztja magjának fúziós hidrogénkészletét, miközben energiát termel és éltető sugárzást ad. Amikor majd (mintegy ötmilliárd év múlva) a hidrogén koncentrációja erősen lecsökken a magban, külső rétegei felfúvódnak. Mivel a felszíne távol kerül az energiát termelő centrumtól és felülete is nagyobb lesz, külső rétegei lehűlnek, az égitest ezért vöröses színt ölt."

5 miliárd évvel számoltak.

Vagyis a mostani alul számolt tömegveszteség mellett sem érheti meg az innen számítot 30 millió évet.

Az a véleményem, hogy Darwinista tudósnak lenni a világon a legjobb állás.

Az ember azt mond amit akar, és komoly fizetést

és műszerezetséget is kap, hogy hihetővé váljon az amit mond.

De én kereacionista vagyok és ragaszkodom a Biblia állításaihoz.

Azzal számolva ugyanis indokolt a földi élet megjelenése, és fennmaradása.

A föld történetét leírva a Biblia szerint igen sok faj eltünése és földtani jelenség leírása is igazolható.

De nézzük csak meg ebben az elöször idézett cikkben a nap keletkezésének elméletét:

"Ha a Nap ifjúkorában a Plútó pályájáig elnyúló gázködből sűrűsödött össze (akkori átmérője 5000-7000 millió kilométer) a mai méretére (1.4 millió kilométer), akkor keletkezésekor hatalmas gravitációs energia szabadulhatott fel."

Ez egy elég nagy távolság és nem igazán érthető, hogy hogyan működik egy ködben a gravitáció, és miért is rántja össze, hiszen bizonyos kísérleteket végeztek az űrben úgy, hogy a súlytalanság állapotában sót szórtak szét és az egymásra ható erőket vizsgálták.

Kis területen is több csomópont született meg és egymástól függetlenül kezdtek el mozogni, és nem az egész állt össze egy nagy csomóvá.

Tehát nagyobb, 7 ezer milió kilóméteres távolság esetén nagyobb lenne a "csomósodás" és a "feldarabolódás" vagyis egymástól független ködpamacsoknak kelett volna létrejönnie.

De egy ekkora hidrogén köd vajon hogyan is került oda?

A hidrogén köd összesűrűsödésével van egy másik olyan probléma ami megsemmisíti a köd összehúzódásának elméletét.

Mégpedig az a fránya Termodinamika.

Elöre bocsálytanám, hogy a termodinamika nem zárt helyekben érvényes hanem zárt rendszerekben, tehát nem egy laboratóriumba zárva vagy egy kémcsőbe zárva figyelhető meg, hanem természetes jelenségekben is, például egy tábortűzben szalonnasütésnél.

Az a helyzet a nap ködének összehúzódásával, hogy nem tudunk semilyen gravitációs erőről ami olyan erős hatást gyakorolt volna a köd anyagára,, ami bizonyos nyomás ellenére is olyan tömeggé tömörítette volna ami miatt a mai álapota indokolt lenne.

Egy egyszerű példa erre.

Gáztartályokban olyan sürüségüre össze lehet nyomni a hidrogént vagy valamilyen gáz keveréket, hogy az már csepfolyós, de ha kinyitjuk a gáztartály csapját akkor olyan erővel süvít ki a gáz, ami komoly tolóerővel rendelkezik.

Az entrópia törvényeinek megfelelően a nagyobb sürűségű halmazálapotból nagy erővel igyekszik a kisebb halmazállapot felé.

A föld légkörében a hidrogén ráadásul a fajsúlya miatt. a gravitáció ellenére is a légkör magasabb rétegeibe igyekszik, pedig a földnek komoly a gravitációja.

A föld gravitációs hatása ellenére a bolygónk légsürűsége elegendő arra, hogy megakadályozza a hidrogén koncentrációját.

Ezt figyelembe véve a köd rürűsödésének egy bizonyos pontján lehetetlen átlépni egy nagyobb sürűségű halmazállapotba, ami késöbb olyan nagyá sürűsödik, hogy magától begyullad és a ma ismert folyamatokat produkálja.

Nem kell mindent kézpénznek venni amiről azt állítják, hogy a "Tudomány bebizonyította" ez nagyrészt csak időleges feltevés amíg másik magyarázatot nem találnak.

Isten ígéje viszont magyarázatot képes adni minden kérdésünkre.